Új eljárás a nem kissejtes tüdőrák személyre szabott kezeléséért
Az eddig csak szövettani mintavétellel azonosítható NSCLC genetikai mutációk egy része a vérből is kimutatható, így gyorsabbá válhat a diagnózis és a hamarabb indítható a terápia.
A nem kis sejtes tüdőrákok legalább négy szövettani alcsoportba sorolhatók, ezek meghatározásához pedig speciális szövettani feldolgozásra és vizsgálatokra van szükség. Az esetleges második mintavétel mindig valamilyen invazív módon történik. A Journal of Molecular Diagnostics hasábjain megjelent közlemény tanúsága szerint az invaziv szövettani mintavételt egy plusz vérvétel helyettesítheti, amelynek révén, bizonyos genetikai vizsgálatokkal sokkal gyorsabban, akár 72 órán belül lehetőség lesz a személyre szabott kezelés megtervezésére.
Bizonyos sejtmagi mutációk elősegítik a tumorgenezist és ezen keresztül a daganatos betegség progresszióját. Az új (biológiai) terápiák az említett gének termékeit veszik célba. Alkalmazásukkal jó tapasztalata van a klinikusoknak, csökken a betegség mortalitása. A nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) esetén sok genetikai hibát azonosítottak, melyek megléte vagy hiánya nem csak a terápiás lehetőségeket szabja meg, hanem egyben prognosztikai jelentőségű is. Ezek meghatározásával meg lehet mondani, hogy az adott személy érzékeny vagy rezisztens egy bizonyos kemoterápiás szerrel vagy hatástani csoporttal szemben. Például az epidermális növekedési faktort (EGFR) kifejező tumorsejtek szenzitívek a tirozik kináz inhibitorokra (TKI), azaz erlotinibre vagy gefitinibre. Ugyanakkor, ha a receptor a T790M nevű mutációt hordozza, akkor a daganat rezisztens az említett szerekre. Az anaplasztikus limfóma kinázt (ALK) szintetizáló tumorsejtek eleve nem reagálnak az EGFR gátlókra, esetükben más célzott kezelés kell, pl. ceretinib. Egy új technológia segítségével a szóban forgó mutációk relatíve gyors meghatározása vált lehetségessé. A teszt segítségével a keringő vérből azokat a kóros DNS és RNS szakaszokat lehet kimutatni, melyek a (daganatot is érintő) természetes sejthalál során jutnak a szérumba. A vizsgálat eredményei figyelemre méltók. A több, mint 1600 daganatos beteg vérmintájának elemzése során 10,5%-ban EGFR-gátlóra érzékeny, 18,8%-ban EGFR gátlóra rezisztens daganatsejteket sikerült kimutatni. E mellett 13,2%-ban K-RAS, 2%-ban ALK mutációt is igazoltak. Összességében a vizsgáló módszer szenzitivitása 80% feletti, specificitása 100%-os. A párhuzamosan végzett szövettani feldolgozás minden esetben egyezett a vérteszt eredményeivel. A módszer másik nagy érdeme annak gyorsasága. Az esetek 94%-ában az eredmények 72 órán belül rendelkezésre álltak. (Ehhez képest a szövettani feldolgozás, leletezés közel 2 hetet vesz igénybe.) A terápiás válaszkészség meghatározásán felül a módszer segítséget nyújthat a reziduális betegség kimutatására, de a relapszus esélye is jól becsülhető.
A kutatást Amerikában, a molekuláris fejlesztésekre szakosodott Biodesix vállalatnál végezték. A kutatásban aktívan résztvevő Gary A. Pestano az előnyöket a következőkben foglalta össze: „a vizsgálat elindításához nincs szükség kórházi körülményekre, akár az alapellátásban is kezdeményezhető. A mintákat továbbküldve és feldolgozva válik világossá, hogy ki milyen kezelést és hol kell kapjon. A teszt rutinszerű alkalmazásával gyorsabbá és precízebbé válhat NSCLC terápiája.”
Forrás: ScienceDaily
