Ahhoz képest, hogy elfogadjuk a mikrobiom szerteágazó befolyását az életünk legalapvetőbb területeire, meglepően könnyelműen nyúlunk az e folyamatok befolyásolását célzó terápiákhoz. 

Egy öt európai országban végzett felmérés igazolta, hogy a mediterrán étrend kedvezően befolyásolja a bél mikrobiom összetételét, és ezúton hat jótékonyan az egészségi állapotra.

A kolorektális rák (CRC) drámaian szaporodik a jómódú országok 50 évnél fiatalabb lakosai körében. Az egyik feltételezhető ok a bél mikrobiomjában mutatkozó különbség.

A 2017-es Nobel-díj paradigmaváltás irányába mutat, és az egészségnek egy fontos, eddig háttérbe szorult aspektusára hívja fel a figyelmet: az egészség megőrzésében sokkal fontosabb a természetes környezettel való kapcsolat, mint korábban gondoltuk. 

A táplálkozás kihat a bélbaktériumokra: elősegíti azoknak a baktériumfa­joknak a szaporodását, amelyek képesek metabolizálni a bélben rendel­kezésükre álló tápanyagokat. Megfordítva, a bélbaktériumok hozzájárul­nak az emésztés optimalizálásához, növelik az energiabevitelt. Döntően a táplálék összetétele határozza meg a bél mikrobiomjának összetételét, működését és diverzitását. Végeredményben a bélmikrobiom optimalizál­ja a táplálékból való energia- és szubsztráttermelést. Ez jótékony hatású lehet, ha alultápláltság veszélye áll fenn, de káros következményekkel jár túltápláltság és elhízás esetén.

Az utóbbi években a mikrobiom kutatása virágzó kutatási területté fejlő­dött. A legkülönbözőbb, eddig kevéssé tisztázott mikrobiom–gazdaszer­vezet kölcsönhatások, úgy tűnik, nagyon fontos szerepet játszanak sokféle betegség kialakulásában. Ez a cikk azt foglalja össze, hogy mit tudunk és mit gyanítunk minderről, és kitér arra is, hogy mikor és hogyan fejti ki hatását a fekális mikrobiomtranszfer.

Az életkor, a fizikai aktivitás, a testtömeg és bizonyos táplálékok fogyasz­tása négy olyan tényező, ami bizonyítottan befolyásolja a kardiovaszkulá­ris betegségek kialakulását. Ugyanerről a négy tényezőről azonban azt is tudjuk, hogy hatást gyakorolnak a bél mikrobiomjára. Lehetséges, hogy ezeknek a kardiovaszkuláris kockázati tényezőknek a hátterében a bél dysbiosisa a tényleges ható tényező? 

A humán mikrobióta az em­ber testfelszínén, nyálkahártyáin és szer­veiben jelen lévő mikroorganizmusok összessége. Jelentős részét a különböző baktériumok alkotják, de a gombák, víru­sok és egyéb mikroorganizmusok is hoz­zájárulnak a mikrobióta rendkívüli sokfé­leségéhez. Tekintettel arra, hogy ezeknek a mikroorganizmusoknak az azonosítása és jellemzése elsősorban a génjeik alap­ján történik, a mikrobióta szinonimájaként a mikrobiom elnevezés is használatos.

Az emberi mikrobiom sokféle típusú organizmust tartalmaz, többek között baktériumokat, gombákat és vírusokat, melyek megfertőzhetik a gazdaszervezetet, de a mikrobiom egyéb tagjait is. A mikrobiom egyes alkotóelemeiben bekövetkezett változások többféle humán megbetegedés kialakulását vonják maguk után. A mikroorganizmusok által befolyásolt betegségek közül is kiemelkedik az 1-es típusú diabetes mellitus (T1DM), melynek hátterében a hasnyálmirigy bétasejtekből álló Langerhans-szigetei ellen fellépő autoimmun reakció áll. Több vizsgálat is felvetette, hogy a bélbaktériumok összetételének megváltozása T1DM előfordulásával hozható kapcsolatba. Megfigyelték például, hogy T1DM kapcsán fokozódik a Bacteroides-genus túlsúlya, ugyanakkor csökken a butiráttermelő baktériumok túlsúlya. Egy vizsgálatba 11 szeropozitív gyermeket vontak be Finnországból és Észtországból, akik közül 4 esetben progrediált az állapot 1-es típusú cukorbetegségbe. Ezen esetek kapcsán a bakteriális diverzitás csökkenését igazolták. Ezek a változások a T1DM-re prediktív autoantitestek megjelenését követően mutatkoztak meg, ami potenciálisan arra utalhat, hogy a bélbaktériumok nem a betegség elindításában vesznek részt, hanem a béta-sejtes autoimmunitás klinikai betegségbe történő progressziójában.

Tisztázatlan etiológiájú krónikus pancreatitisben fontos a genetikai vizs­gálat a hasnyálmirigyrák kockázatának tisztázása céljából. Gyulladásos bélbetegségben a genetikai vizsgálat mono- vagy oligogénes örökletes té­nyezőket deríthet fel és célzott kezelést tehet lehetővé. Bizonyos genetikai faktorok elősegítik a metabolikus szindróma, illetve a zsírmáj kialakulását és súlyosbodását. Zsírmáj esetén ma még nem végeznek rutinszerűen ge­netikai vizsgálatokat, de a jövőben szerepe lehet a géndiagnosztikának a rizikóbecslés és a hepatocelluláris carcinoma követése terén.