Humán emlődaganatokban (tíz sejtvonalon és közel száz biopsziás minta segítségével) vizsgáltuk az mTOR és más metabolikus útvonalak aktivitását, ezek klinikai jelentőségét, illetve gátlásuk hatásait. Eredményeink alapján a metabolikus és mTOR-gátló kezelések szubtípusfüggetlenül mérsékelt tumornövekedés-gátló hatást mutattak a sejtvonalakban, ezzel utalva a tumorsejtek, -szövetek adaptációs képességére. A humán szövetminták esetében szubtípusfüggetlen összefüggést találtunk a magas mTOR-aktivitás és egyes fokozott expresssziót mutató alternatív anyagcsere-útvonalakat jellemző fehérjék expressziója és az emlődaganatok rossz prognózisa között. Az emlődaganatokra metabolikus heterogenitás és ezzel összefüggésben jelentős metabolikus plaszticitás jellemző, ez antimetabolikus kezelések és új terápiák kombinálásával célozható. Előbbiekkel összefüggésben javasolható olyan immunhisztokémiai értékelés (IHC-panel), amely alkalmas a metabolikus plaszticitás értékelésére, és azoknak az eseteknek a felismerésére, amelyekben a várható rossz prognózis miatt szorosabb nyomon követésre vagy esetleg metabolikus célzott terápiára lehet szükség.

Egy új tanulmány kimutatta, hogy a rákos és tünetmentes csontáttétekben szenvedő betegek profilaktikus sugárkezelése a csontrendszeri problémák nemcsak csökkentése mellett túlélést is javítja. 

Egy új, tumor infiltráló lymphocytákkal folytatott kezelés eredményei melanomában meghaladják az immunkezelés eredményeit.

Sikeresen teljesítette az elsődleges és a fő másodlagos végpontokat hepatocelluláris karcinóma terápiájában a tiszlelizumab.

Manapság egyre több ismeretre teszünk szert a rosszindulatú daganatok ge­netikai hátterét, sajátosságait illetően. Az utóbbi néhány évtizedben beveze­tésre került célzott szekvenálási módszerek bizonyos tumortípusok esetében bőséges információt szolgáltattak a daganat kialakulásához vezető genetikai eltérésekről, illetve azokról a genetikai faktorokról, melyek meghatározzák a daganat viselkedését és progresszióját. Az újgenerációs szekvenálás alkalmas lehet a genomikai célpontok azonosításában, ennélfogva előrehaladott szolid tumorok esetében potenciálisan szerepet játszhat a terápia megtervezésében.

A komputertomográfia hosszú múlttal rendelkező képalkotó eljárás, amely a folyamatos technikai-technológiai fejlesztések eredményeként a klinikai gyakorlat fontos részévé vált. A vizsgálat gyorsan kivitelezhető, a képmi­nőség kiemelkedő, a széles körű klinikai alkalmazások, a maximális fel­használó- és betegbarát ergonómia hozzájárult ahhoz, hogy az elvégzett CT-vizsgálatok száma minden korcsoportban folyamatosan emelkedett, s az ebből adódó orvosi sugárterhelés is növekedett. A gyártók az utóbbi évtizedben egyedülálló dóziscsökkentő megoldásokat kínálnak, az állandó folyamatos innováció ezen célok érdekében történik.

Ha végigkísérjük az alvadásgátló gyógyszerek „életpályáját” a felfedezésük­től napjaink mindennapi gyakorlatáig, mindenképpen észre kell vennünk, hogy az indikációk fejlődése és új indikációkra történő törzskönyvezésük bizonyos szabályokat követ.

A célzott terápiák jelentősen javították a gyulladásos és autoimmun reuma­tológiai kórképek, így a rheumatoid arthritis kezelését. A betegek kezelése során elsődleges a terápiaválasztás, melynek során mérlegre kell tenni a kitűzendő célt, a hatás és kockázat viszonyát és a betegpreferenciákat. Cikkünk az ezzel kapcsolatos legfontosabb megfontolásokat tárgyalja.

Spanyol kutatók egy új stratégiát fejlesztettek ki annak meghatározására, hogy az agyi áttétes betegek közül mely betegeknél várható a teljes agyi sugárkezeléssel (WBRT-vel) szembeni radio-rezisztencia, egyben rámutattak egy potenciális kezelési lehetőségre.

Az új injektálható gél segítségével immunsejtek juttathatók közvetlenül a rákos daganatokba, ami rendkívüli módon növelheti a terápia hatásosságát.