Országos Onkológiai Intézet, Sebészeti és Molekuláris Patológiai Osztály, Budapest Ladányi Andrea cikkei

A daganatos progressziót folyamatos genetikai változások jellemzik, mivel a genom instabil. A daganatok immunérzékenysége a mutációs terheléssel (TMB) függ össze, aminek következménye a neoantigének keletkezése. Ugyanakkor az APOBEC DNS-hibajavító rendszer károsodása miatti TMB-emelkedés éppenhogy immunrezisztenciához vezet. Immunrezisztenciát okoz a HLA-I gének örökletes vagy szerzett károsodása is. Bár a PD-L1 gén amplifikációja fokozhatja a PD-1/PD-L1 gátlók iránti érzékenységet, az érintett kromoszómarégió (9p) károsodása az IFN-jelpálya kiesésével szintén immunrezisztenciához vezet. A fenti genetikai változások bármikor felléphetnek az áttétképzés során, ezért ezeket folyamatosan monitorozni kellene. Végül a daganatok és mikrokörnyezetük heterogenitása miatt felmerülhet a biomarker-analízisek elvégzése többszörös mintavétellel. Magy Onkol 63:173-182, 2019

A daganatellenes immunválaszra utaló jeleket a patológia régóta regisztrálja, azonban csak kevés daganatféleség esetében vált a lelet részévé ennek jelentése. Az immunterápiák megjelenése azonban kikényszeríti, hogy meghatározásra kerüljenek azok a prognosztikus és prediktív faktorok, amelyek segíthetnek a hatékonyabb betegszelekcióban. A számba vehető prognosztikus és prediktív markerek közül az Immunoscore (a daganatot infiltráló egyes T-sejt-populációk denzitása) és a PD-L1 fehérje expressziója a daganat- vagy infiltráló immunsejteken az a két marker, amely jelenleg a legkidolgozottabb, ezek alkalmazása azonban csak egy-egy daganatféleségben vált a napi rutin részévé. A PD-L1-meghatározás emellett technológiai problémákat is felvetett, mivel szinte minden egyes immunterápiás gyógyszerhez más-más in vitro diagnosztikai eszközt fejlesztettek. Ilyen körülmények között csak a törzskönyvi leiratokban szereplő markerek és technológiák használata ajánlható a napi rutin diagnosztikában. Magy Onkol 61:158–166, 2017

Kulcsszavak: immunterápia, prediktív marker, prognosztikus marker, PD-L1

Az immunterápiás kezelésmódok új osztályát képviselő, immunellenőrző pontokon ható ellenanyagok a daganatok egyre szélesedő spektrumán bizonyítják tartós klinikai választ kiváltó hatásukat a betegek egy része esetén. A hatékonyság növelése érdekében elsődleges fontosságú olyan biomarkerek kutatása, melyek alapján meg lehetne jósolni a terápiás hatás valószínűségét. A potenciális immunológiai prediktív tényezők vizsgálatának eddigi eredményei azt sugallják, hogy a betegek meglévő – bár önmagában a daganat progresszióját megfékezni nem képes – tumorellenes immunaktivitása megnövelheti a különböző immunterápiák hatásfokát. Az immunológiai mechanizmusok szerepének fontosságát ugyanakkor más rákellenes kezelésmódok, mint a kemo-, sugár- és célzott terápia hatásában is kimutatták. Az immunrendszerben rejlő lehetőségek teljesebb kiaknázása valószínűleg az immunterápiáknak ezekkel, illetve egymással való kombinációja útján lesz lehetséges, mely a beteg és a tumor immunstátuszát jellemző, többkomponensű biomarkerrendszer kifejlesztését teheti szükségessé. Magyar Onkológia 60:4-10, 2016

Kulcsszavak: rákterápia, immunterápia, immunellenőrzőpont-gátlók, biomarker, prediktív marker