Országos Onkológiai Intézet, Sugárterápiás Központ, Semmelweis Egyetem, Onkológiai Tanszék, Budapest Takácsi-Nagy Zoltán cikkei

A fej-nyaki laphámsejtes rák kezelése multimodális, melyben a műtéti megoldásnak, a kemoterápiának és a sugárterápiának egyaránt fontos szerepe van, illetve ezeket gyakran kombináltan kell alkalmazni. Bár sok esetben teljes gyógyulás érhető el, még lokálisan előrehaladottabb esetekben is, nem ritka, hogy remissziót követően a betegség lokálisan kiújul. Amennyiben e recidívák esetén salvage műtét nem végezhető, úgy a szisztémás kezelés és a hagyományos külső sugárterápia alkalmazása jön szóba. Azonban ha korábban a betegnél már teljes dózisú irradiáció történt, akkor az ismételt sugárkezelés során leadható dózis már korlátozott, tekintettel a kumulatív dózisok okozta szövődménykockázatra. A CyberKnife (Kiber-kés) magas konformalitású, célzott sugársebészeti technológia, az ép szövetek nagyfokú védelme mellett alkalmas lehet e betegek eredményes kezelésére. Ezenkívül műtétileg nehezen hozzáférhető, ritka koponyaalapi és fej-nyaki daganatok frakcionált sztereotaxiás kezelésére is alkalmazható, mint a kordóma, kondroszarkóma és a glomusztumorok. A CyberKnife-kezelés 2018 eleje óta Magyarországon is elérhető az Országos Onkológiai Intézetben. Magy Onkol 62:180–185, 2018

Kulcsszavak: fej-nyaki daganat, CyberKnife, robotikus sugársebészet, sztereotaxiás sugárkezelés, SBRT, célzott sugárterápia

A fej-nyaki daganatos betegek kezelése többnyire kombinált, műtét, sugárterápia (RT) és kemoterápia alkalmazásával. A kemoradioterápia hatékonyabbá teszi az RT-t, de nagyobb a toxikus hatása is. Az RT utáni reakciókat koraiakra és későiekre osztjuk. A koraiak a kezelés alatt vagy a kezelés után 3 hónapon belül jelentkeznek, legtöbbjük reverzibilis, a későiek az RT befejezése után 3 hónappal vagy akár évekkel, gyakran irreverzibilisek. Sugárnekrózis lágyrészekben, porcban, csontban és az agyban is kialakulhat. A recidív tumor és az irradiáció utáni nekrózis leggyakrabban 2−3 éven belül jelenik meg, elkülönítésük sokszor nehéz. A komputertomográfia (CT) és a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) alapvető diagnosztikus módszerré váltak nemcsak a tumorstádium, a terápiahatékonyság, hanem a kezelés utáni státusz értékelésére, reziduális, recidív tumor megtalálására, valamint a kezelés utáni komplikációk kimutatására is. A terápia után 2−3 hónappal státuszt rögzítő CT/MRI javasolt, és standard képalkotói, valamint szoros klinikai követés, annak érdekében, hogy a szükséges újabb kezelés időben megtörténhessen. Magy Onkol 62:159–168, 2018

Kulcsszavak: fej-nyaki daganatok, CT, MRI, posztirradiációs státusz, szövődmény

A humán papillómavírus által okozott szájgaratdaganatok incidenciája meredeken emelkedik. Jellemzőjük a rendkívül jó terápiás, ezen belül is sugárérzékenység, amit számos, de főként retrospektív vizsgálat eredménye is igazol. Az alábbi áttekintésben a témával kapcsolatos jelentősebb közlemények eredményeinek megismertetésével, valamint a radioszenzitivitás (sugár)biológiai okainak föltárásával, illetve a sebészi, kemo- és biológiai terápiás módszerek szerepének vizsgálatával magyarázatot kaphatunk e típusú daganatok eltérő viselkedésére. Tekintettel az érintett betegek általában véve fiatalabb korára, jobb általános állapotára és a daganatok sugárérzékenységére – különösképpen a terápiás szövődmények mérséklése miatt –, az eddigi terápiás irányelvekben szereplő dózisok és kezelési módszerek fölülbírálása javasolt, amelyekkel kapcsolatban jelenleg számos randomizált vizsgálat folyik. Magy Onkol 62:145–152, 2018

Kulcsszavak: szájgarat, humán papillómavírus, radioterápia, dóziscsökkentés