Emma Paulon és Nikolai V. Naoumov cikkei

Az elmúlt tíz évben a C típusú krónikus hepatitisben szenvedő betegek kezelése gyors fejlődést mutatott. E folyamatban mérföldkőnek számított a ribavirin bevezetése, majd annak kombinálása pegilált interferonnal. Jelenleg tartós virológiai válasz a kezelésre az 1. genotípussal fertőzött betegek 43–46%-ában, a 2. vagy 3. genotípussal fertőzöttek 75–80%-ában várható. Emellett mára azonosították a kezelésre adott választ befolyásoló tényezőket, így lehetővé vált, hogy a terápiát a különböző betegcsoportok igényeihez alakítsák. Az eddig felgyűlt bizonyítékok világossá tették, hogy a terápia által kiváltott vírusszámcsökkenés idejéhez igazodó, egyénre szabott kezelés biztonságos, költséghatékony és jobb ellátást jelent.

A krónikus C hepatitis mai kezelése
Az elmúlt tíz évben a krónikus C hepatitis kezelése gyors fejlődésen ment keresztül: az IFN-a monoterápia helyett ma már pegilált interferon és ribavirin kombinációját alkalmazzuk, hiszen az inert polietilén-glikol (PEG) polimerrel konjugált rekombináns IFN-a jobb terápiás választ eredményez. A kezelésre adott tartós virológiai válasz (SVR: sustained virological response) aránya az 1. genotípussal fertőzött betegek esetében ma 43–46%, 2. és 3. genotípus esetén 75–80%, a hepatitis C vírus (HCV) 4. és 5. genotípusával való fertőződés esetén 60–65%.