Érvek mellette: J. Schrader Ervek ellene: D. G. Nabavi ?ˇ E. B. Ringelstein cikkei

Érvek mellette
Akut stroke-ban igen gyakori a magas vérnyomás. Az első 24–48 órában az ischaemiás stroke-os betegek mintegy 75%-ának és az állományvérzéses betegek több mint 80%-ának vérnyomásértékei magasak. A legtöbb esetben a vérnyomás spontán csökken az elkövetkező napokban, de a betegek több mint 40–50%-a továbbra is hypertoniás marad. A kezdeti vérnyomás-emelkedés reaktív jelenségnek tekinthető, amely arra szolgál, hogy fenntartsa, illetve növelje az agyi vérnyomást a penumbra területén, ahol az agyi autoreguláció megszűnt, és a perfúzió passzív módon, a szisztémás vérnyomástól függően változik. Ennek alapján sokan érvelnek amellett, hogy a stroke akut fázisában ellenjavallt a vérnyomás csökkentése. Ezt az INWEST vizsgálat is megerősíti, amelyben az intravénás nimodipin rontotta a prognózist, ám ebben a vizsgálatban néhány óra alatt extrém mértékben csökkentették a vérnyomást, ami ma már elfogadhatatlan. Az igen alacsony vérnyomás és az erélyes vérnyomáscsökkentés mindenképpen káros.

Érvek ellene
A stroke akut fázisában körülbelül 80%- os gyakorisággal észlelhető magas vérnyomás, amely többnyire spontán normalizálódik 48–72 órán belül. Tudjuk, hogy akut stroke-ban az igen magas vérnyomásértékek (szisztolés érték >160–180 Hgmm) kedvezőtlen kimenetelt jeleznek előre. Ennek a magas vérnyomásnak valóban lehetnek káros hatásai (pl. az agy-oedema és a vérzéses transzformáció fokozódása). De vajon levonhatjuk-e ebből azt az általános következtetést, hogy akut strokeban csökkenteni kell a magas vérnyomást? Semmiképpen sem. A következő érvek amellett szólnak, hogy az akut fázisban jobb tolerálni a magas vérnyomást, ha akut szervelégtelenség tünetei (pl. hipertenzív encephalopathia, akut szívelégtelenség, tüdő-oedema) nem észlelhetők.