Michael Untch, Peter A. Fasching, Gottfried E. Konecny, Stephan Hasmüller, Annette Lebeau, Rolf Kreienberg, Oumar Camara, Volkmar Müller, Andreas du Bois, Thorsten Kühn, Elmar Stickeler, Nadia Harbeck, Cornelia Höss, Steffen Kahlert, Thomas Beck, Werner F cikkei

Célkitűzés
Humán epidermális növekedésifaktor-receptor-2-t (HER-2, human epidermal growth factor receptor 2) fokozottan expresszáló emlőrákban vizsgáltuk annak a stratégiának a hatásosságát és biztonságosságát, melyben epirubicin és cyclophosphamid után paclitaxelt és trastuzumabot adtunk neoadjuváns kezelésként.

Betegek és módszerek
Központilag igazolt, HER-2-overexpressziót mutató emlőrákban (> 2 cm vagy gyulladásos) szenvedő betegek 3 hetes ciklusban epirubicint és cyclophosphamidot (90/600 mg/m2), majd négy 3 hetes ciklusban paclitaxelt (175 mg/m2) és trastuzumabot (6 mg/kg) kaptak a műtét előtt. A trastuzumab adását a műtétet követően is folytattuk összességében egy éven keresztül. Elsődleges végpontként a patológiai teljes választ (pCR, pathologic complete response) értékeltük, melynek fennállását akkor mondtuk ki, ha nem igazolódott reziduális invazív tumor az emlőben és a nyirokszövetekben.

Eredmények
A 217 beválasztott beteg 39%-ánál sikerült pCR-t elérni. Az emlő megtartására a betegek 64%-ánál nyílt lehetőség. A 3 éves betegségmentes túlélés (DFS, disease-free survival) pCR esetén 88%-nak, pCR nélkül 73%-nak adódott (p = 0,01). A pCR-t elért betegek 3 éves teljes túlélése (OS, overall survival) 96%, a pCR-t el nem ért betegeké pedig 86% volt (p = 0,025). A többváltozós elemzés szerint a pCR bizonyult az egyetlen szignifikáns prognosztikai faktornak a DFS (kockázati arány [HR, hazard ratio] 2,5; 95% CI, 1,2–5,1; p = 0,03) és az OS (HR, 4,9; 95% CI, 1,4–17,4; p = 0,012) szempontjából. Kardiális toxicitás 8 betegnél (3,7%) jelentkezett, akik közül 6 betegnél a bal kamrai ejekciós frakció tünetmentes csökkenése alakult ki, 2 betegnél pedig tünetekkel kísért krónikus szívelégtelenség.

Következtetések
A trastuzumab és a kemoterápia neoadjuváns kombinációja nagy arányban eredményezett pCR-t fokozott HER2-expressziót mutató primer emlőrákban. Javult a hosszú távú kimenetel azoknál a betegeknél, akik a fenntartó trastuzumab-kezelés előtt neoadjuváns anti-HER2 terápiában és kemoterápiában részesültek. A pCR-t nem mutató betegeknél fokozódott a relapszus és halálozás kockázata.