Prof. dr. Strausz János cikkei

Szimpóziumunk első cikke a különböző okok miatt fellépő köhögés kiváltó okait elemzi egy érdekes esetleírás nyomán. Behr dolgozata a gyakorló orvosnak nyújt segítséget a lehetséges okok részletes bemutatásával. A köhögés a szakirodalomban gyakran visszatérő téma, hiszen ez a panasz mindennapos és nem könnyű feladatot jelent a családorvos és a tüdőgyógyász szakorvos számára is. A dolgozatban megtalálható diagnosztikus és terápiás algoritmus használata megkönnyíti a szerteágazó kórképek manifesztációjaként megjelenő köhögés kivizsgálását és kezelését.

AZ ORVOSTOVÁBBKÉPZŐ SZEMLE e havi szimpóziuma a szisztémás autoimmun megbetegedések szervi maniszfesztációival, azok közül is elsősorban a tüdő autoimmun elváltozásaival foglalkozik. A német szerzők által írt kétrészes dolgozat a különféle autoimmun kórképek – vasculitisek, collagenosisok, arthritisek – klinikumát és diagnosztikáját, illetve terápiáját mutatja be a pulmonológus szemszögéből.
  Az autoimmun betegségek ritkán fordulnak elő, és talán ezért is a klinikusok többsége diagnosztikus sikerként éli meg, ha egy-egy ilyen kórképet sikerül felismernie. A megbetegedések több szervet is érinthetnek – természetesen nem egyforma mértékben. A beteg sorsát jelentősen befolyásolja, hogy mikor, melyik szakma képviselőjével találkozott először, kezelőorvosának milyen irányú az érdeklődése, felkészültsége, milyenek a szakmai kapcsolatai és így tovább.

Az asthma bronchiale régóta ismert megbetegedés.  Hosszú története során, számos elméleti és gyakorlati buktató, kudarc után, jelenleg ott tartunk, hogy a megbetegedés - ha nem is gyógyítható - szinte teljesen tünet- és panaszmentessé tehető.

Az asthma bronchiale a hörgők krónikus gyulladásos betegsége, melyet reverzibilis légúti obstrukció és bronchialis hiperreaktivitás jellemez. A hörgőgörcs spontán vagy gyógyszeres kezelés hatására oldódhat.

Az asthma bronchiale kiváltó okát és patomechanizmusát pontosan nem ismerjük, de a direkt anyagvételi módszereknek (bronchoszkópos biopszia, hörgőmosás) és a nyert anyagok részletes immunológiai feldolgozásának köszönhetően közelebb kerültünk a megbetegedés alapfolyamatainak megértéséhez.

A rosszindulatú tüdőrákok a fejlett ipari országokban és hazánkban is a leggyakoribb daganattípusok közé tartoznak (az Egyesült Államokban évente 160000 ember haláláért felelősek). Magyarország (lakosságszámra vonatkoztatva) világelső a tüdőrákok előfordulási gyakoriságát tekintve. A tüdődaganatok halálozási adatai meghaladják az emlő-, a prosztata- és a vastagbélrák összesített mortalitását. Jelenleg a gyógyulást ígérő egyetlen beavatkozás a daganat sebészi eltávolítása, mely azonban csak korai kórismézés esetén lehetséges. Az időben felismert tüdőrákban szenvedő betegek ötéves túlélési esélye 70%. A nemzetközi és hazai szakirodalmi adatok azonban azt jelzik, hogy a tüdődaganatok a diagnózis felállítása idején már csak 20–25%-ban operábilisak.

A nem operált tüdőrákos betegeket citosztatikumokkal és/vagy besugárzással kezeljük, sajnos nem kuratív elvárással. Ezen esetekben a várható élettartam (szövettani típustól és onkológiai stádiumtól függően) 9–12 hónap.

A meglehetősen behatárolt terápiás lehetőségek miatt a tüdőrák rendkívül rossz halálozási statisztikájának javítására két kézenfekvő megoldás kínálkozik: (1) a daganat kialakulásának megakadályozása (prevenció); (2) korai (gyógyítható) stádiumban történő felismerés.

Ad 1. A dohányzás a tüdőrákos betegek 90%-ának kórtörténetében kimutatható. A dohányzás és a tüdőrák kialakulása közötti ok–okozati kapcsolatot egyértelmű statisztikai összefüggések jelzik, a cigarettafüst alkotóelemei között pedig már régóta igazolták a rákkeltő anyagok jelenlétét. Az összefüggés további bizonyítéka, hogy a dohányzás visszaszorításával a tüdőrák gyakorisága is csökken. Teljesen nyilvánvaló, hogy az egészségügyben dolgozók tevékenysége (nem utolsósorban példamutatása) szükséges a dohányzási szokások megváltoztatásához, ez azonban nem elegendő. A dohánytermékekből (az alkoholhoz hasonlóan) tetemes adóbevétel folyik be az államháztartásba, és erről napjainkig egyetlen országban sem mondtak le. Jelenleg a hazai tüdőgondozó intézetek több mint felében működik dohányzásról való leszoktatási program, és nálunk is kaphatók az ezt segítő készítmények (egyik sem hatóságilag támogatott szer).

A tüdőrákok általános problémaköre egyébként több anakronisztikus (néha már cinikus) jellemzővel bír: olyan daganatféleséggel állunk szemben, mely a halálozási statisztikák élén áll; gyógyítási lehetőségei szerények (a betegek csupán 16%-a remélhet ötéves túlélést); az egyetlen gyógyító célú beavatkozásra (sebészi reszekció) a betegek 20–25%-ának van esélye. Ugyanakkor ismerjük a leggyakoribb kóroki tényezőt (a betegek 90%-ának kórelőzményében szerepel a dohányzás), amelynek elhagyása – vagy legalább az eredményes leszoktatás reménye – ellen leginkább csak financiális szempontok működnek. E gondolat másik aspektusa, hogy kevés olyan malignus daganatféleség létezik, melynek manifesztációjához a „jelölt” aktív közreműködése szükséges.