A nyelőcső szervi betegségei
A nyelőcső nem igazi emésztőszerv, de az emésztőrendszer része, „beszállítója”. Nyálkahártyájának gyulladásai, fekélyei, rákelőző állapotai és daganatos elváltozásai kellemetlen tünetekkel és súlyos következményekkel járhatnak.
A nyelőcső (latinul: oesophagus, ejtsd: özofágusz) izmos falú cső, a felső tápcsatorna része, a szájüreget a gyomorral köti össze. A szájüregtől és a gyomortól a felső, illetve az alsó záróizom választja el. A felső záróizom feladata, hogy nyeléskor lehetővé tegye a falat bejutását a nyelőcsőbe, de belégzéskor elzárja a nyelőcsövet a levegő elől. A nyelőcső hosszú, csőszerű szakasza a lenyelt falat vagy korty továbbítására szolgál, az emésztésben nem vesz részt. Az alsó záróizomnak meg kell nyílnia a gyomor felé haladó falat (korty) előtt, de meg kell akadályoznia a gyomorsavval, emésztőnedvekkel kevert gyomortartalom visszaáramlását a nyelőcsőbe. Ebben a tájékoztatóban nem foglalkozunk a nyelőcső fejlődési rendellenességeivel, sérüléseivel és szervi elváltozásokkal nem magyarázható működési, beidegzési zavaraival.
Nyelőcsőgyulladás
A nyelőcső gyulladásainak fő tünetei a keretes felsorolásban olvashatók. Orvoshoz kell fordulni, ha ezek a tünetek súlyosak vagy pár napnál tovább tartanak; ha megnehezítik a táplálkozást; ha influenzaszerű tünetekkel járnak együtt. Figyelem: az étkezéssel időbeli kapcsolatot nem mutató mellkasi fájdalom sürgős kezelést igénylő szívbetegséget jelezhet!
A nyelőcsőgyulladás kivizsgálása báriumnyeletéses röntgenvizsgálatból és/vagy nyelőcsőtükrözésből, laboratóriumi kémiai és allergiatesztekből állhat. A kezelés a kiváltó októl függ. A savas gyomortartalom rendszeres visszaáramlása (szaknyelven: reflux, a köznyelvben: gyomorégés) okozta nyelőcsőgyulladás savcsökkentő gyógyszerekkel vagy a nyelőcső alsó záróizmának műtéti megerősítésével gyógyítható. Több olyan gyógyszer is okozhat nyelőcsőgyulladást, amelyet idült betegségek ellen szednek sokan, sok éven át. Ilyenek a reumatikus betegségekben nélkülözhetetlen nem szteroid típusú gyulladáscsökkentők („pirinek”, ibuprofen, naproxen stb.), a csontritkulás szájon át szedhető gyógyszerei (biszfoszfonátok) és a szív-ér rendszeri betegségek miatt szedett vízhajtók mellé kiegészítésül előírt, káliumsót tartalmazó szerek. A nyelőcső megbetegedéséért felelős gyógyszert a tápcsatorna nyálkahártyáját kímélő készítménnyel kell helyettesíteni.
Allergia is állhat a háttérben, ilyenkor „eozinofil nyelőcsőgyulladásról” beszélünk, az elnevezés a gyulladás helyén felszaporodó fehérvérsejtek festődésére utal. Leggyakrabban a tej, a tojás, a búza, a szója és az amerikaimogyoró a kiváltó allergén. A gyógyulás előfeltétele az allergén azonosítása és kizárása az étrendből, de emellett sokszor szteroiddal kell csillapítani a gyulladást – megfelelhetnek a célnak a súlyosabb mellékhatások veszélye nélkül adható belélegezhető szteroidok is. A nyelőcső fertőzéses (bakteriális, vírusos vagy gombás) eredetű gyulladásai ritkák, immunhiányos betegségek kísérői lehetnek vagy az immunrendszer működési zavarára hívhatják fel a figyelmet (kivétel ez alól a fekélybetegségre hajlamosító baktériumfertőzés, lásd alább).
A gyomorégést angolul „szívégésnek” nevezik, valójában a nyelőcsőre jelent veszélyt
Nyelőcsőfekély
A tápcsatorna nyálkahártyájában tartósan fennálló helyi gyulladás felmaródások (eróziók) vagy nagyobb hámhiányok: fájdalmas és olykor vérző fekélyek kialakulásához vezethet. A fekélybetegség legtöbbször a gyomrot vagy a nyombelet betegíti meg, de a nyelőcsövet is érintheti. A hámhiányt végső soron a gyomorsav okozza, de csak akkor, ha a nyálkahártyát védő nyálkabevonat mennyisége csökken. Ezért legtöbbször egy baktérium (a Helicobacter pylori) jelenléte vagy a nyelőcsőgyulladás lehetséges okaiként már említett gyógyszerek szedése a felelős. A közhiedelemmel ellenétben a pszichés stressz vagy a fűszeres ételek önmagukban nem okoznak fekélybetegségeket.
A H. pylori baktérium a felnőttek közel felének emésztőrendszerében megtalálható. Kimutatása veszélytelen, a beteget nem megterhelő laboratóriumi vizsgálattal a vérből, a székletből vagy (szénizotópot tartalmazó folyadék itatása után) a kilégzett levegőből történhet. Az igazoltan jelen lévő baktériumtól hetekig tartó kombinált antibiotikumkezeléssel lehet megszabadulni, s ha a fertőzés panaszt okoz, akkor nagyon tanácsos elvégezni ezt a kúrát – utána savcsökkentő gyógyszeres kezeléssel végleg meggyógyítható a fekély.
Barrett-nyelőcső
Ez a kórállapot az első lépés a nyelőcsőrák egyik típusának kialakulása felé: a nyelőcső alsó szakaszát bélelő nyálkahártyasejtek külső megjelenésének, biológiai tulajdonságainak megváltozása a gyomorból a nyelőcsőbe visszaáramló gyomorsav hatására. A nyálkahártyasejtek ezzel a szövettani elváltozással védekeznek a gyomorsav károsító hatásával szemben. Akkor kell gondolni rá, ha valaki hosszabb ideje gyomorégéssel küszködik. A kórisme felállításához tükrözéses vizsgálatra és szövetmintavételre van szükség.
A „barrettes” betegeket nyelőcsőtükrözéssel rendszeresen ellenőrizni kell, hogy az elrákosodás jeleit mutató sejtek időben fölismerhetők legyenek. Ha nincsenek daganatos átalakulásra utaló jelek, akkor általában egy év múlva, majd háromévenként ismétlik a tükrözést. Ellenkező esetben az orvos vagy a nyelőcső alsó szakaszának műtéti eltávolítását javasolja, vagy megelégszik a közvetlen veszélyt jelentő sejtcsoportok eltávolításával – erre többféle lehetőség is van: tükrözéses kimetszés, roncsolás hővel (rádióhullámokkal), fagyasztással vagy fénnyel a sejtek fényérzékennyé tétele után.
A Barrett-nyelőcső kialakulásának vagy súlyosbodásának megelőzésében jó szolgálatot tesznek a gyomorsavtermelést csökkentő gyógyszerek, de fontos a refluxot elősegítő táplálkozási, életmódbeli szokások megváltoztatása is: a túlsúly csökkentése, kisebb ételadagok gyakoribb fogyasztása, a gyomorégést okozó ételek kerülése, leszokás a dohányzásról, a szoros ruházat meglazítása, étkezések után a vízszintes testhelyzet kerülése.
Nyelőcsőrák
A nyelőcsőrákok is a nyelőcső belsejét bélelő nyálkahártyából indulnak ki. Két szövettani típusuk a laphámrák és a mirigysejtes rák. A laphámrákok rendszerint a nyelőcső felső vagy középső szakaszán alakulnak ki, hajlamosít rájuk a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a forró ételek-italok és a füstölt ételek fogyasztása, a vitaminokban, nyomelemekben szegény táplálkozás. A mirigysejtes rák leggyakrabban a nyelőcső alsó szakaszán jelenik meg, leginkább az elhízottak, a zsíros és rostszegény étrenden élők, a refluxtól szenvedők között. A nyelőcső laphámrákja sok ázsiai és afrikai országban ma is gyakori, de Európában egyre ritkább; a mirigysejtes rák esetszáma azonban az utóbbi időben Európa-szerte nőtt.
A nyelőcsőrákra a nyelési panaszokon kívül olyan tünetek hívhatják fel a figyelmet, mint a fogyás, a vérhányás/vérköpés vagy a vértől szurokfekete széklet. Ezek haladéktalan kivizsgálást indokolnak, bár kevésbé súlyos betegségek is állhatnak mögöttük. A daganatos elváltozás felderítése báriumnyeletéses röntgenvizsgálattal és szövetmintavétellel kiegészített nyelőcsőtükrözéssel történhet. A pontos kórisme a szövetminta szövettani vizsgálatával állítható fel. A daganatot, ha csak lehet, műtétileg el kell távolítani. Nagyon kis méretű, a legfelső nyálkahártyarétegekre korlátozódó daganat esetén elegendő „ép széllel” kimetszeni magát az elváltozást. Az előrehaladottabb esetekben a sebész kiveszi a nyelőcsőnek azt a részét, ahol a daganat található, majd a megmaradt nyelőcsőszakaszt egyesíti a gyomorral. A gyomor melletti nyelőcsőrákokat sokszor a gyomor egy részével együtt távolítják el.
A nyelés biztosítása érdekében műtétre akkor is szükség lehet, ha a teljes daganatot nem lehet kimetszeni. A kiújulás megakadályozására vagy késleltetésére gyógyszeres kezelést (kemoterápiát) és/vagy sugárkezelést is alkalmaznak a műtét előtt vagy után, többnyire akkor is, ha a műtétet a teljes daganat eltávolításának reményében végzik. Sok egyéb egészségügyi haszna mellett a nyelőcsőrák megelőzését is jól szolgálja a dohányzásról való leszokás, az alkoholfogyasztás csökkentése, a zöldségfélékben és gyümölcsökben gazdag táplálkozás, a túlsúly csökkentése, a gyomorégéssel járó állapotok gondos kezelése.