A bortezomib + melphalan és prednizolon, illetve a melphalan és prednizolon összehasonlítása korábban még nem kezelt myeloma multiplexben: a III. fázisú VISTA vizsgálat frissített utánkövetési adatai és a későbbi kezelések hatása

Célkitűzés
Vizsgálatunk célja a bortezomib, melphalan és prednizolon (VMP), illetve a melphalan és prednizolon (MP) alkalmazása kapcsán regisztrálható teljes túlélés (OS, overall survival) és egyéb klinikai előnyök összehasonlítása volt a III VISTA (Velcade as Initial Standard Therapyin Multiple Myeloma) vizsgálat kiterjesztett utánkövetése során, emellett értékelni kívántuk a későbbi terápiák hatását is.

Betegek és módszerek
A vizsgálat résztvevői olyan betegek voltak, akiknél a tüneteket okozó myeloma multiplex valamely oknál fogva nem volt alkalmas nagy dózisú terápiára. Esetükben legfeljebb nyolc, egyenként hathetes ciklusban VMP (n = 344) vagy MP (n = 338) kombinációt alkalmaztunk.

Eredmények
Mediánértékben 36,7 hónapos utánkövetés során a VMP-csoportban a halálozási kockázat 35%-os csökkenését észleltük az MP csoporthoz képest (kockázati arány, 0,653; p < 0,001); a medián OS-t a VMP-csoportban nem értük el, miközben az MP-csoportban 43 hónapnak adódott; a 3 éves OS-arány 68,5%, illetve 54,0% volt. A késôbbi thalidomid- (41% vs. 53%) és lenalidomid-alapú terápiára (59% vs. 52%) adott válaszarány nem különbözött jelentősen a VMP- és MP-csoportban; a késôbbi bortezomib-alapú kezelés kapcsán 47%-os, illetve 59%-os válaszarányt regisztráltunk. A VMP-vel (n = 178) és MP-vel kezelt betegek (n = 233) későbbi terápiától számított medián túlélése 30,2 hónapnak, illetve 21,9 hónapnak adódott, és nem mutatkozott különbség a mentő kezeléstől számított túlélésben attól függően, hogy a későbbi kezelés bortezomibbal, thalidomiddal vagy lenalidomiddal történt. Az 1–4. ciklusok során a VMP alkalmazását gyakrabban kísérték mellékhatások, mint az MP sémáét, a különbség azonban az 5–9. ciklusban kiegyenlítődött. A VMP mellett jelentkező perifériás neuropathia az esetek 79%-ában mediánértékben 1,9 hónap alatt javult, az esetek 60%-ában pedig mediánértékben 5,7 hónap alatt teljesen megszűnt.

Következtetések
A VMP az MP-vel szemben szignifikánsan hosszabb túlélést eredményezett hosszas nyomonkövetés és erőteljes későbbi kezelés után. Az első vonalbeli kezelésként adott bortezomib nyomán nem lépett fel rezisztensebb relapszus. Tapasztalataink szerint az elsőként alkalmazott VMP hatásosabb, mint az a stratégia, mely szerint elsőként hagyományos szerekkel próbálkoznak, és a bortezomibra vagy más újfajta szerre alapozott kezelést a relapszus eseteire tartogatják.