A colchicine erős szívvédő köszvényben
Három megfigyeléses vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy köszvényes betegekben a colchicine-nek erős szívvédő hatása van.
Ezek az adatok is azok közé az egyre szaporodó bizonyítékok közé tartoznak, amelyek szerint ez a 2400 éves gyógyszer csökkenti a kardiális események incidenciáját azokban a nagy kockázatú betegekben, akiknek nincs köszvényük mondta Dr. Michael H. Pillinger, a New York Egyetem reumatológusa a Winter Reumatológiai Szimpóziumon. Dr. Pillinger a három megfigyeléses vizsgálat társszerzője volt, amelyek közül kettő még most is folyik, ezeknek még csak közbülső eredményeik vannak.
A vizsgálatok egyike egy retrospektív, keresztmetszeti pilóta vizsgálat volt, amelyben 1288 USA-beli köszvényes beteg vett részt. Az 576 colchicine-t alkalmazó és a 712, a gyógyszert nem alkalmazó beteg demográfiai jellemzői, társbetegségei és kardiovaszkuláris kockázati tényezői nagyon hasonlók voltak. A vizsgálat fő eredménye az volt, hogy a colchicine-t alkalmazók 1,2%-ának a kórtörténetében szerepelt akut miokardiális infarktus (MI), míg a colchicine-t nem alkalmazóknál 2,6% volt az MI prevalenciája; ez 54%-os relatív kockázatcsökkenésnek felelt meg (J. Rheumatol. 2012;39:1458-64).
A következő megfigyeléses vizsgálatban hasonlóan nagy volt a colchicine-nel kapcsolatos előny nagysága. Ez egy retrospektív kohorszvizsgálat volt, amelybe New York-i köszvényes betegeket vontak be; kizárólag olyanokat, akik megfeleltek az Amerikai Reumatológiai Kollégium diagnosztikus kritériumainak. A betegek közül 410-en colchine alkalmazók voltak, akik összesen 1184 évig szedték a gyógyszert, és utána 682 évig nem szedték, és 234-en nem alkalmazták a szert, s az ő esetükben 1041 év volt a követési idő. Itt is rendkívül hasonlóak voltak a csoportok demográfiai jellemzői és társbetegségei.
A közbülső elemzés szerint az aktív colchicine használókban 0,7% volt az akut MI incidenciája, míg a szert csak korábban alkalmazókban 2%, és a kontroll, a gyógyszert nem szedő csoportban 3,1%. Ez azt jelentette, hogy a colchinine-t szedőkban 0,003 MI/személyév volt az incidencia aránya, míg a kontrollokban 0,007 MI/személyév; ez 57%-os relatív kockázatcsökkenésnek felelt meg. Dr. Pillinger azonban megjegyezte, hogy ezek még nem a végleges adatok, s a vizsgálat eredményeit gyengíti, hogy eddig még csak kevés esemény következett be, és hogy a vizsgálat retrospektív jellegű.
E két vizsgálatban a köszvényes betegek napi 0,61,2 mg colchicine-t kaptak, s nem a mostani standardnak megfelelő 0,5 mg/nap adagot.
Az utolsó megfigyeléses vizsgálat egy retrospektív kohorszvizsgálat, amelyet dr. Peter Bergerrel, a Geisinger Health System (Danville, Pa., USA) kardiológiájának vezetőjével együttműködve végeztek. Mostanáig ebben 3064 köszvényes beteg vett részt. Az MI incidenciája eddig 6,3/100 személyév volt a colchine-t használókban, és 11,2/100 személyév a csak korábban colchinine-t szedőkben. Amikor azonban az adatokat korrigálták az esetleges zavaró tényezőkre nézve (pl. életkor, magas vérnyomás, diabétesz), és így elemezték őket logisztikus regresszióval, akkor a colchine-t alkalmazók csökkent MI kockázata nem volt szignifikáns.
Annak, hogy a colchicine a köszvényes betegekben csökkenti a kardiovaszkuláris események számát, az lehet az oka, hogy egy gyulladásgátló gyógyszerről van szó, és az ateroszklerózis egy gyulladásos folyamat. A colchicine-ről ismert, hogy gátolja a TNF-alfa, az interleukin-1-béta termelését, és más, a neutrofil, a makrofág és az endotél sejtek által termelt citokinekét. Az ateroszklerotikus plakkban ezek a sejtek vannak jelen.
Ugyanezen ok miatt a colchicine szívvédő hatású lehet a nem köszvényes személyekben is. Az ezt alátámasztó egyik legerősebb bizonyítékot egy 3 évig tartó, randomizált, egyszeresen vak klinikai vizsgálat szolgáltatta, amelyben 532 olyan ausztrál beteg vett részt, akiknek stabil koronáriabetegségük volt, és sztatint és trombocitagátló gyógyszert kaptak. E betegek egyik fele emellett 0,5 mg/nap colchicine-t is szedett, másik felük pedig nem. Az összetett elsődleges végpont az akut koronária szindróma, a kórházon kívüli szívmegállás és nem kardioembóliás iszkémiás stroke volt; ez a colchicine csoport 5,3%-ában fordult elő, s a kontrollok 16%-ában. Ez 67%-os relatív kockázatcsökkenésnek felel meg, s a kezelendő betegek száma (NNT) 11 volt, ami nagyon kedvező érték (J. Am. Coll. Cardiol. 2013;61:404-10).
Forrás: Internal Medicine News
