Gyulladás és érelmeszesedés

A reumatikus ízületi fájdalmak hátterében álló gyulladás az ereket is megbetegítheti

Az érelmeszesedés (ateroszklerózis) kialakulásában a jól ismert kockázati tényezők (magas vérnyomás, cukor­betegség, magas vérzsírszintek, túl­súly, mozgásszegény életmód, dohányzás) mellett az utóbbi évek kutatásai alapján a gyulladásos folyamatok is komoly jelentőséggel bírnak. Az ér­fal károsodását kiváltó tényezőkre a szervezet gyulladásos választ ad, ami az érelmeszesedés folyamatát tovább rontja. Ezért krónikus gyulladásos betegségekben – ilyenek a reumatoid artritisz, a gyulladásos bélbetegségek, az autoimmun betegségek – nagyobb valószínűséggel alakul ki az érelme­szesedés, nagyobb gyakorisággal talál­kozunk szívinfarktussal, szélütéssel és alsó végtagi érszűkülettel. Azt is meg­figyelték, hogy influenzajárvány idején több a szívinfarktus, tehát az átme­neti gyulladásos folyamatok is ront­ják a szív-ér rendszeri halálozást. Ezek az adatok arra utalnak, hogy fokozott orvosi figyelmet igényelnek a gyulla­dásos betegségben szenvedők: nekik már 40 éves kor felett indokolt a szív-és érrendszeri szűrés. Fontos a fertőző betegségek gondos megelőzése, ez ma leginkább a nem kötelező védőoltások (pl. influenza, pneumokokkusz elleni oltás) igénybevételével érhető el.

A szűrőprogramok csak a klasszikus kockázati tényezők kimutatására ké­pesek, így az idült gyulladásos beteg­ségekben szenvedő betegek esetében is csak ezek szigorú kontrollja jöhet szóba.

Életkor, nem és családi hajlam

Ezt a három faktort tekintjük nem be­folyásolható kockázati tényezőnek. Az érrendszer egyre merevebbé válik a természetes öregedés részjelensége­ként. Ez a vérnyomás – különösen az első, az ún. szisztolés érték – emelke­déséhez vezet, az pedig az érelmeszese­dés romlását vonja maga után. Rend­szeres testmozgással azonban az érfali öregedés lassítható, így megelőzhe­tő a magas vérnyomás egyik nehezen kezelhető formájának kialakulása – időskori szisztolés magas vérnyomás esetén ugyanis a vérnyomás célértéke nehezebben érhető el a mellékhatások (pl. felálláskor szédülés) jelentkezése nélkül. Részben ezért engedékenyeb­bek az orvosok az idős betegek cél­vérnyomása tekintetében, s tartják el­fogadhatónak a kevéssel 140 Hgmm feletti szisztolés értékeket is.

A nők a közvélekedés alapján kevés­bé hajlamosak az érelmeszesedésre. Ez azonban csak részben igaz. A női nemi hormonok védő hatása 5–10 év­vel az utolsó menstruációt követően elmúlik, így kb. 60 éves korukra a höl­gyek „utolérik” az urakat. Ez a sza­bály persze halmozott kockázat esetén nem érvényes. A dohányzás egyre in­kább terjed a nők között, és a túlsúly, a cukorbetegség is hamarabb jelent­kezik, így gyakrabban találkozhatunk fiatal érszűkületes és Bürger-kóros nőbetegekkel. (A Bürger-kór az erek vérrögösödéshez és érelzáródásokhoz vezető gyulladása.) Érdekes módon a hölgyek érrendszere kissé másho­gyan szűkül be: míg a férfiaknál gyak­rabban találkozunk gócszerű, könnyen áthidalható érszűkülettel, addig a nők ereinek meszesedése gyakran hosszabb szakaszokat érint.

A családi hajlam a tudomány mai ál­lása szerint nem gyógyítható, de az első fokú rokonok korai szív- és érrendszeri betegsége legalább felhívja a figyelmet a befolyásolható kockázati tényezők ko­rai szűrésére és kezelésére.

Befolyásolható kockázati tényezők

A mozgásszegény életmód, túlsúly, cu­korbetegség, magas vérzsírszint, ma­gasvérnyomás-betegség ok-okoza­ti kapcsolata nem minden részletében tisztázott, de klinikai megfigyelések alapján jelentős átfedések vannak kö­zöttük. A betegek felelőssége legin­kább ezekkel kapcsolatban érhető tet­ten. Fogyással, egészséges étrenddel, sómegszorítással és rendszeres testmoz­gással gyakran a gyógyszeres kezelés is elkerülhetővé válik. Az életmódbeli tanácsok betartása, az életforma átala­kítása komoly önfegyelmet, utánajárást igényel, sokszor a napi életritmus tel­jes átszervezését követeli meg, ráadá­sul anyagilag is megterhelő. Ne feledjük azonban: az anyagi ráfordítás hosszú távon biztosan nem haladja meg a már kialakult betegség (gyógyszeres, katéte­res vagy műtéti) kezelésének költségeit. A megelőzés eredményeként elkerülhe­tővé válik a munkaképesség-csökkenés, meghosszabbodhatnak az egészségesen eltölthető nyugdíjasévek.

Az életmódváltozás fő szempontjai

Rendszeres testmozgás. A heti 4-5 al­kalommal végzett 30–40 perces, köze­pes intenzitású, ún. aerob testmozgás fenntartható módon csökkenti a test­súlyt, a koleszterinszintet, a vérnyo­mást, és megelőzi a cukorbetegség kialakulását. Az aerob testmozgás fo­lyamatos ritmikus izomtevékenységgel – „kardio” edzéssel – érhető el. Jelentős súlytöbblet esetén az ízületeket nem terhelő formája választandó: víz alatti torna, úszás, kerékpározás, elliptikus tréner, a fokozatosság figyelembevé­telével. Később áttérhetünk a tempós sétára, nordic walkingra, kocogásra. Nem cél a kimerülés: könnyen kiszá­míthatjuk a fenntartandó pulzusszá­mot (220 – életkor, ennek 50–60%-a), de legegyszerűbb olyan tempót talál­nunk, ami mellett még éppen tudunk tartósan beszélgetni.

A sóbevitel csökkentése. Célszerű a napi konyhasóbevitelt 2,4 g alá, sőt egyes ajánlások szerint akár napi 1 g alá csökkenteni. Ezzel szemben egy átlagos magyar kb. 13 g konyhasót fogyaszt na­ponta, így értelmes kompromisszum­nak tűnhet az 5 g alatti érték elérése. Ehhez a hozzásózás kerülése önmagá­ban nem elegendő! A jelenlegi magyar kenyérfogyasztási szokások mellett az átlagember már a pékáruk elfogyasztá­sával a kelleténél jóval több konyhasót vesz magához. Amíg a sótartalom nem kerül szigorú jogszabályi kontroll alá, addig tudatosan keresnünk kell a sósze­gény termékeket.

Speciális diéta. Tartós testsúlycsök­kentés csak a kalóriabevitel csökken­tésével érhető el. A manapság divatos, koplalást elkerülő, nem kiegyensú­lyozott diéták csak átmeneti javulást hozhatnak, illetve hosszú távon ezek nagyobb valószínűséggel járnak szö­vődményekkel, hiányállapotokkal (kalciumhiány, köszvény, veseelégte­lenség), így legfeljebb a fogyás beindí­tásához elfogadhatók. A mediterrán és az ún. DASH diéta jelentősen csökken­tik a szív- és érrendszeri betegségek előfordulását. Ezek az egyszerű cuk­rok, telített és transz zsírok, a koleszte­rin fogyasztásának csökkentését, nagy rosttartalmú összetett szénhidrátok, egészséges egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírsavak bevitelét célozzák meg. Teljes kiőrlésű gabonafélék, zöld­ségek, gyümölcsök, zsírszegény tejter­mékek napi rendszerességű fogyasztása áll a középpontjukban, kiegészítve olajos magvak (mandula, dió, mogyo­ró, napraforgómag) rágcsálásával, ba­romfifélék és hetente egyszer tengeri hal fogyasztásával. Az ajánlások kerü­lik a vörös húsokat, viszont megenge­dik a kismértékű alkoholfogyasztást, főként vörösbor formájában. A java­solt diéták mellett várható a testtömeg, a koleszterinszint és a vérnyomás csök­kenése, elkerülhető a cukorbetegség ki­alakulása. Részletesebb tanácsokat die­tetikustól kaphatunk.

A dohányzás kerülése. A dohány­zást legjobb el sem kezdeni. Ebben ki­emelkedő szerepük van a szülőknek, az iskolának és az egészségnevelésnek. A leszoktatás jóval nehezebb feladat, általában orvos, pszichológus, egész­ségügyi szakemberek összehangolt munkája kell a sikerhez, manapság már gyógyszeres kezelés is igényelhető. Az eredmény azonban minden nehézsé­get feledtet, mivel néhány év elteltével a szív-ér rendszeri kockázat az átlag­népesség szintjére csökken. Sajnos sok beteg csak az első szívinfarktust köve­tően hagy fel a dohányzással, vagy még akkor sem.

Kockázatbecslés, az egészségügy szerepe

Az érvényben lévő ajánlások szerin­ti kockázatbecslés a fentieken alapul. Több helyen ajánlanak különböző ér­vizsgálatokat, gyakran anyagi szolgál­tatás ellenében. Jelenleg ezek igény­bevétele fölösleges, csak kiegészítő vizsgálatként jöhetnek szóba kontrollált körülmények között, így a rájuk szánt anyagi forrásokat talán jobb sportsze­rekre, sportolási lehetőségekre fordítani.

Az alapellátás feladata a veszélyez­tetettek kiemelése, ehhez ajánlatos mindenkinek legalább évente egyszer ellátogatni a háziorvosához. Követni kell a vérnyomás, a vércukorháztar­tás, a vérzsírok és a testtömeg alakulá­sát, így a kockázati tényezők kiszűrhe­tők, kezelhetők, korán felismerhetjük a szövődményeket. A vérnyomás- és vérzsírértékek célérték alatt tartása or­vosi feladat, de elengedhetetlen hoz­zá a beteg közreműködése. A magas vérzsírszintek, a magas vérnyomás és a cukorbetegség krónikus természeté­vel tisztában kell lennie mindenkinek. Ezek életmód-változtatással és gyógy­szerekkel egyensúlyban tarthatók, bár véglegesen csak esetenként gyógyítha­tók. A gyógyszeres és nem gyógyszeres kezelés folyamatossága elengedhetet­len, ennek elhagyása komoly követ­kezményekkel járhat!

Ez a tájékoztató nem helyettesíti az orvosi kezelést. A betegek számára készített másolatoktól eltekintve felhasználása csak a kiadó írásos hozzájárulása nyomán engedélyezett.