A gyermekgyógyászati táplálkozástudomány kihívásai a XXI. század elején

A táplálkozás és az egészség összefüggésének felismerése egyidős az orvostudománnyal: már Hippokratész a megfelelő étrend biztosításának és a testi higiéné fenntartásának együttes fontosságát hangsúlyozta az egészség megőrzésében és helyreállításában. A legszélesebb értelemben vett táplálkozástudomány („nutrition & dietetics”) a XX. század közepére az orvostudomány egyik sikerágazatává vált. A táplálkozási hiánybetegségek – mindenekelőtt a súlyos klinikai tüneteket okozó vitaminhiányok (skorbut, rachitis, beriberi, pellagra) – eredményes kezelése nemcsak a betegek látványos gyógyulását jelentette, de a társadalom szempontjából is jól érzékelhető, népegészségügyi jelentőséggel bírt.
A táplálkozástudományon belül a XX. század közepén különült el a szorosabb értelemben vett klinikai táplálkozástudomány („clinical nutrition”); a tudományterület zászlóshajójának tekinthető The American Journal of Clinical Nutrition című folyóiratot 1954-ben alapították. A klinikai táplálkozástudomány a betegségek és kórmegelőző állapotok széles körével foglalkozó diszciplína, a legáltalánosabban elfogadott meghatározása szerint „olyan tudományág, amely a tápanyagok bevitelét, felszívódását vagy metabolizmusát megzavaró betegségek felismerésével és kezelésével, valamint a táplálkozással összefüggő betegségek megelőzésével foglalkozik”.