A háziorvos mint szolgáltató – a páciens mint fogyasztó?

   A társadalomban élő hagyományos orvoskép, az orvosi szakmával kapcsolatos elképzelések jelentős átalakuláson mentek át a rendszerváltást követő évek társadalmi- gazdasági változásai hatására, illetve azok következtében. A gyógyító orvos tevékenysége magába foglalja az embereken való segítés, a velük való törődés kötelezettségét, a hirdetett orvosi értékek az empátiát, a szenvedés enyhítését, a bizalmat, az együttérzést hangsúlyozzák. Ezzel szemben a mai társadalmi környezet önvédelemből kötelezővé teszi az objektivitást, a távolságtartó óvatosságot, az érzelmekkel, a páciensekkel és minden más szereplővel szembeni bizalmatlanságot.

  A reformokról 

  Közvetlenül a rendszerváltozás előtt a Jávor András vezette Egészségügyi Reformbizottság, majd a rendszerváltozás után először Bajtay András helyettes államtitkár vezetésével az úgynevezett MANRÉZA keretei között készültek olyan átfogó, valódi reformtervek, melyek kizárólag szakmai alapokon kívánták megváltoztatni a magyar egészségügy szerkezetét, ám az akkori politikai helyzetben a kormányzat nem mert belevágni a reformok megvalósításába. Később az egészségpolitikusok – ki-ki a pártja programjának tetsző részt kiragadva ebből a környezetből – darabokra szaggatták a kórházi, alapellátási és gyógyszerész szakemberek által összeállított szakmai reformkoncepciót.