A húgykőbetegség intervenciós kezelése

Főbb tézisek

1. Az extrakorporális lökéshullám-kezelés (ESWL) biztonságos és hatékony eljárás a 2 cm-nél kisebb vesekövek és az 1 cm-nél kisebb ureter-kövek kezelésére. Ezzel a módszerrel a legtöbb lokalizációban jól elérhetők a kövek.
2. Az uretero-renoszkópia is alkalmas az ureter- és vesekövek kezelésére. Uretero-renoszkóppal különösen a röntgennel vagy ultrahanggal nehezen ábrázolható, így ESWL útján nehezen kezelhető köveket lehet gyorsan és biztonsággal eltávolítani.
3. Ha a kő nagyméretű, vagy ha távozását húgyúti elfolyási akadály gátolja, akkor a perkután nephrolithotomia az elsőként választandó beavatkozás.

Németországban a húgykőbetegség (urolithiasis) prevalenciája és incidenciája folyamatosan nő; az össznépesség mintegy 15%-ának képződik veseköve valamikor élete során.3 A kő anyaga az esetek 80%-ában kalcium-oxalát. A betegség alapjául anyagcserezavarok is szolgálhatnak, például a hypercalciuria vagy a hyperoxaluria, ezért a húgykövesség, vagy legalább annak kiújulása ilyen irányú kivizsgálást is indokol. A vesekövet gyakran csak akkor veszi észre a beteg, amikor az a húgyvezetékbe jut, és típusos görcsös fájdalmat (kólikát) vált ki. A húgykövesség ezenkívül lágyéktáji fájdalmat, haematuriát és visszatérő húgyúti fertőzéseket is okozhat. Ultrahangvizsgálattal és intravénás pielográfiával a diagnózis ma már könnyen felállítható. A 3 mm-nél nagyobb kövek spontán távozásának kicsi a valószínűsége, ezért ezek kezelést igényelnek. A húgysavkövek sikeresen feloldhatók gyógyszeres kezeléssel (kémiai litolízis), de gyakorlatilag minden más összetételű kő eszközös beavatkozást igényel. Extrakorporális lökéshullám-kezeléssel (ESWL) és endoszkópos módszerekkel (uretero-renoszkópia [URS] és perkután nephrolithotomia [PCNL]) a húgykövesség ma már szinte minden esetben sikerrel gyógyítható. A nyitott műtéteknek napjainkban már alig van jelentőségük, részarányuk az 1%-ot sem éri el.Extrakorporális lökéshullámkezelés (ESWL)