A köldökzsinórvérbank szülészeti szempontjai

A köldökzsinórvér mint őssejtforrás nem rendelkezik azzal a hátránnyal, mint a csontvelő (nehezen hozzáférhető), és nem kell szembesülni az embrionális őssejtek esetében felmerülő etikai dilemmával sem. Milyen tanácsot adhatunk azoknak a betegeknek, akik szülés után a köldökzsinórvér bankban történő tárolásáról érdeklődnek?

Az őssejtek hagyományos forrása a csontvelő és a perifériás vér. Napjainkban azonban a köldökzsinórvérből származó őssejtek transzplantációját részesítik előnyben egyre több malignus, benignus és örökletes betegség kezelésében. Mi, szülészek kiváltságos helyzetben vagyunk e potenciálisan életmentő sejtek gyűjtésében, valahányszor gyermeket segítünk a világra. Ezért hasznos számunkra, hogy ismereteket szerezzünk erről az életfontos orvosi technológiáról, és betegeinket is tájékoztassuk róla. A köldökzsinórvérbank szolgáltatásainak közvetlenül a betegek felé irányuló kínálata is szükségessé teszi, hogy korszerű ismeretekkel rendelkezzünk e tudományterület fejlődéséről, és ismerjük azokat a potenciális konfliktusokat és dilemmákat, amelyekkel betegeink szembesülnek.

A hagyományos őssejtforrásnak számító csontvelő alkalmazásának számos hátránya van, amely elsősorban a sejtek nehézkes hozzáférhetőségével áll összefüggésben. Az Egyesült Államokban évente 7000, allogén csontvelői őssejtre váró beteg részére megfelelő donor felkutatása a legjobb esetben is bonyolultnak mondható. Általában csak 25%-uknak sikerül alkalmas donort találni, és leginkább a kisebbséghez tartozó betegek esetében áll fenn a kudarc veszélye.1 A donor keresésének megkezdésétől a csontvelő-transzplantációig átlagosan négy hónap telik el. A várakozási idő alatt a súlyos betegségben szenvedő beteg állapota jelentősen rosszabbodhat, transzplantációra alkalmatlanná válhat, és a beteg végül meghalhat. Évente 9000 amerikai hal meg őssejt-transzplantációra várva (szomorú tény, hogy egyharmaduk gyermek). A köldökzsinórvér megoldást kínál a problémára.