A spondylitis ankylopoetica korszerű kezelése

Mint az orvostudomány számos területén, úgy a reumatológiában is jelentős fejlődésnek lehettünk tanúi az elmúlt évtizedekben. Ezt a fejlődést jól példázzák az egyik leggyakoribb gyulladásos jellegű mozgásszervi gerincbetegség, a spondylitis ankylopoetica (SpA) epidemiológiájáról, diagnosztikájáról és kezeléséről szerzett, az elmúlt 25 évben megváltozott és bővült ismereteink. Elöljáróban leszögezhető, hogy diagnosztikai tevékenységünk és gyógykezelésünk hatékonyabbá vált, ami a betegek számára egyértelmű nyereség, ugyanakkor jelentős mértékben növelte – és növelni fogja – a korábban oly csekély költséggel (és csekély eredménnyel) kezelt betegség direkt orvosi költségeit.

Definíció

A spondylitis ankylopoetica (SpA) a gerinc ismeretlen eredetű gyulladásos betegsége. A betegség diagnózisát a jellegzetes panaszok, a fizikális vizsgálat eltérései és a hagyományos radiológiai vizsgálat alapján, diagnosztikus kritériumok segítségével állítjuk fel (1. táblázat).  A betegség 4-5:1 arányban inkább férfiakon, leggyakrabban a 3. évtizedben jelentkezik, és az életet végigkíséri, ezért egyéni (állandó fájdalom, fokozódó mozgásbeszűkülés, funkcionális károsodás, a szociális aktivitás korlátozottsága, a gyógykezelés egyéni költségei) és társadalmi terhei (kieső munkaerő, táppénz, rokkantnyugdíj, az ellátás egészségügyi költségei) igen jelentősek. Az SpA mintegy 10 évvel rövidíti meg a betegek életét.  A szeronegatív spondarthritisek (SNSA) közül az SpA a leggyakoribb betegség. Ez a csoport a reaktív arthritiseket, az SpA juvenilis formáját, a gyulladásos bélbetegségekhez, illetve a psoriasishoz társuló spondarthritiseket foglalja össze.