A szerkesztőbizottságtól
2007. január 01. 00:00
Tisztelt Kolléganők és Kollégák!
Viharos évnek néz elébe egészségügyünk, ugyanakkor nagy a bizonytalanság, és talán még a legmagasabb szinten sem igazán tudják felmérni a várható fejleményeket. Egy biztos azonban: bármi történik, az orvosok folyamatos képzése és továbbképzése továbbra is a betegellátás egyik sarokköve marad. A magunk részéről csak annyit ígérhetünk, hogy az Orvostovábbképző Szemle ezt a nemes feladatot igyekezni fog továbbra is a lehető legmagasabb szinten megvalósítani.
Mostani számunk lapindító tanulmányát Holczer Marianne főorvos asszony írta: rendkívül pontos és részletes cikke teljes körű felvilágosítást nyújt olvasóinknak a klinikai vizsgálatok lefolytatásának rendjéről. Különös hangsúllyal részletezi a betegeken végzett vizsgálatok etikai vonzatát, a Good Clinical Practice (GCP) alapelveit, betartásának ellenőrzését, megszegésének következményeit. Holczer főorvos asszony saját véleményét is megfogalmazza, amikor rámutat a rendeletek ellentmondásaira: a beavatkozással nem járó vizsgálatokat – melyekben a beteg addigi kezelésében nem történik változás – szigorúbb feltételek közé szorították, mint a IV. fázisú vizsgálatokat. A cikket nemcsak azoknak ajánlom elolvasásra, akik ilyen vizsgálatokban részt vesznek, hanem mindazoknak a kollégáknak, akiknek a betegeit valamilyen klinikai vizsgálatba bevonták.
Szimpóziumunk – melyhez Papp Zoltán professzor úr írt a lényeget tömören összefoglaló bevezetőt – a reproduktív endokrinológiával foglalkozik. A hormonális zavarok felismerése nem könnyű feladat, ugyanakkor naponta találkozunk postmenopausás panaszokkal jelentkező betegekkel vagy a szexuális élet zavarával küszködő férfiakkal – bár ez utóbbi esetben a még mindig meglevő szégyenérzet és tartózkodó magatartás miatt inkább csak a jéghegy csúcsát látjuk.Kitűnő cikket és Pajor Attila professzor úr tollából tömör kommentárt olvashatnak a hőhullámok kezeléséről; szerzőink hangsúlyozzák a nem hormonális terápia kétségtelenül meglevő, bár bizonyos fokig korlátozott lehetőségeit. A tesztoszteron szexuális diszfunkcióban (nőknél is!) történő alkalmazásáról számos áttekintő táblázatot és hatalmas irodalomjegyzéket közöltünk; ezt a cikket a kérdés kiváló hazai ismerői, a Szegedi Egyetem I. sz. Belklinikájának professzorai, Julesz János és Szarvas Ferenc egészítették ki kitűnő kommentárjukkal. Az elsődleges és másodlagos amenorrhoea okait, diagnózisát jól áttekinthető algoritmusokkal illusztrált cikkünk alapján tanulmányozhatják, ismereteik bővítésében Siklósi György professzor úrnak a polycystás ovarium szindrómáról írt tömör összefoglalása lesz még segítségükre.
A klinikofarmakológiai kutatásnak, akárcsak a napi gyakorlatnak fontos kérdése a férfiak és nők gyógyszer-metabolizmusának eltérő volta, mégis nagyon sokszor elfelejtjük, hogy számos gyógyszer adagolásában különbséget kellene tennünk, már csak a testsúlyban általában fennálló különbözőség miatt is, két nembéli betegeink között. Különösen megszívlelendőnek tartom cikkünknek azt a felvetését – melyet Gachályi Béla professzor úr is megerősített kommentárjában –, hogy a nők körében 50–70%-kal nagyobb gyakorisággal fordulnak elő gyógyszermellékhatások, és ebben alig van különbség a különböző hatóanyagok között.Gachályi professzor úr a gyógyszerek anyagcseréjében részt vevő enzimek ismertetésével segíti elő a kérdés jobb megértését.
A digoxin az emberiség egyik legrégebben használt gyógyszerének tekinthető, hiszen már az ókorból vannak adatok a virágokban található glikozidák gyógyászati felhasználásáról. Az ACE-bénítók megjelenéséig a diuretikumok mellett a digitalis-származékok voltak legfontosabb gyógyszereink a szívelégtelenség kezelésében.Ma már egyértelmű, hogy a digoxin a betegek életét nem hosszabbítja meg, de jelentősen javítja az életminőséget és csökkenti a kórházi kezelések számát. A nemzetközi és hazai orvosi szakirodalom visszafogottságát jelen cikkünk és Andréka Péter főorvos úr részletes kommentárja is jól tükrözi, ami részben az ACE-bénítók és béta-blokkolók bizonyítottan kiváló hatásának, részben a digoxin szűk terápiás spektrumának tulajdonítható. A digitalis-készítmények alkalmazásáról a továbbiakban sem mondhatunk le, az indikációt és az adagolást illetően számos fontos információt nyerhetnek a cikk elolvasásával.
Ritka betegségről, a Churg–Straussszindrómáról olvashatnak bőségesen illusztrált cikket, melyet Műzes Györgyi docens asszony önálló tanulmánynak is tekinthető kommentárja egészít ki.
A napi gyakorlat nagyon komoly problémáját tárgyalja a hyperkalaemiával foglalkozó közleményünk. A kardiovaszkuláris betegségek kezelésére a korábbinál sokkal több gyógyszer áll ma rendelkezésre, és jelentős részük befolyásolja az ionháztartást. Az orvosi közvélemény (elsősorban a kardiológusok) a főképp a diuretikumok által okozott hypokalaemiát tartja a legfontosabb és legveszélyesebb elektrolitzavarnak, pedig – mint azt a kérdés elismert hazai ismerője, Radó János professzor úr is kiemeli igen részletes kommentárjában – ma már sokkal gyakoribb a legalább olyan veszélyes hyperkalaemia. Sajnos naponta találkozunk olyan betegekkel, akiknek ACEbénító, béta-blokkoló és spironolakton mellé még kálium tablettát is felírt az orvosuk, nyilván azért, mert nem ismeri e gyógyszerek szérumkáliumszintet emelő hatását. Jó szívvel ajánlom ennek a cikknek az elolvasását!
Elméleti témával foglalkozik a defenzinek keletkezéséről és működéséről szóló közleményünk; a kitűnően illusztrált cikket Gergely Péter professzor úr magas színvonalú kommentárja egészíti ki, az irodalomjegyzékek pedig az érdeklődők részére nyújtanak eligazítást. Végül a bizonyítékokon alapuló kardiológia, illetve pulmonológia egy-egy fontos kérdéséről olvashatják Matos Lajos, illetve Vadász Imre tanár úr összefoglalását: az egyikből a myocardialis infarktus kezeléséről, a másikból a dohányzás elhagyását segítő újabb gyógyszerről kaphatnak új információt.
Bár előző számunkban Szerkesztőbizottságunk nevében kifejeztem már jókívánságainkat, az új év kezdetén szeretnék még egyszer minden kedves Kolléganőnek és Kollégának a várható nehézségek legyőzéséhez erőt, megalkuvástól mentes kitartást és jó egészséget kívánni.
Viharos évnek néz elébe egészségügyünk, ugyanakkor nagy a bizonytalanság, és talán még a legmagasabb szinten sem igazán tudják felmérni a várható fejleményeket. Egy biztos azonban: bármi történik, az orvosok folyamatos képzése és továbbképzése továbbra is a betegellátás egyik sarokköve marad. A magunk részéről csak annyit ígérhetünk, hogy az Orvostovábbképző Szemle ezt a nemes feladatot igyekezni fog továbbra is a lehető legmagasabb szinten megvalósítani.
Mostani számunk lapindító tanulmányát Holczer Marianne főorvos asszony írta: rendkívül pontos és részletes cikke teljes körű felvilágosítást nyújt olvasóinknak a klinikai vizsgálatok lefolytatásának rendjéről. Különös hangsúllyal részletezi a betegeken végzett vizsgálatok etikai vonzatát, a Good Clinical Practice (GCP) alapelveit, betartásának ellenőrzését, megszegésének következményeit. Holczer főorvos asszony saját véleményét is megfogalmazza, amikor rámutat a rendeletek ellentmondásaira: a beavatkozással nem járó vizsgálatokat – melyekben a beteg addigi kezelésében nem történik változás – szigorúbb feltételek közé szorították, mint a IV. fázisú vizsgálatokat. A cikket nemcsak azoknak ajánlom elolvasásra, akik ilyen vizsgálatokban részt vesznek, hanem mindazoknak a kollégáknak, akiknek a betegeit valamilyen klinikai vizsgálatba bevonták.
Szimpóziumunk – melyhez Papp Zoltán professzor úr írt a lényeget tömören összefoglaló bevezetőt – a reproduktív endokrinológiával foglalkozik. A hormonális zavarok felismerése nem könnyű feladat, ugyanakkor naponta találkozunk postmenopausás panaszokkal jelentkező betegekkel vagy a szexuális élet zavarával küszködő férfiakkal – bár ez utóbbi esetben a még mindig meglevő szégyenérzet és tartózkodó magatartás miatt inkább csak a jéghegy csúcsát látjuk.Kitűnő cikket és Pajor Attila professzor úr tollából tömör kommentárt olvashatnak a hőhullámok kezeléséről; szerzőink hangsúlyozzák a nem hormonális terápia kétségtelenül meglevő, bár bizonyos fokig korlátozott lehetőségeit. A tesztoszteron szexuális diszfunkcióban (nőknél is!) történő alkalmazásáról számos áttekintő táblázatot és hatalmas irodalomjegyzéket közöltünk; ezt a cikket a kérdés kiváló hazai ismerői, a Szegedi Egyetem I. sz. Belklinikájának professzorai, Julesz János és Szarvas Ferenc egészítették ki kitűnő kommentárjukkal. Az elsődleges és másodlagos amenorrhoea okait, diagnózisát jól áttekinthető algoritmusokkal illusztrált cikkünk alapján tanulmányozhatják, ismereteik bővítésében Siklósi György professzor úrnak a polycystás ovarium szindrómáról írt tömör összefoglalása lesz még segítségükre.
A klinikofarmakológiai kutatásnak, akárcsak a napi gyakorlatnak fontos kérdése a férfiak és nők gyógyszer-metabolizmusának eltérő volta, mégis nagyon sokszor elfelejtjük, hogy számos gyógyszer adagolásában különbséget kellene tennünk, már csak a testsúlyban általában fennálló különbözőség miatt is, két nembéli betegeink között. Különösen megszívlelendőnek tartom cikkünknek azt a felvetését – melyet Gachályi Béla professzor úr is megerősített kommentárjában –, hogy a nők körében 50–70%-kal nagyobb gyakorisággal fordulnak elő gyógyszermellékhatások, és ebben alig van különbség a különböző hatóanyagok között.Gachályi professzor úr a gyógyszerek anyagcseréjében részt vevő enzimek ismertetésével segíti elő a kérdés jobb megértését.
A digoxin az emberiség egyik legrégebben használt gyógyszerének tekinthető, hiszen már az ókorból vannak adatok a virágokban található glikozidák gyógyászati felhasználásáról. Az ACE-bénítók megjelenéséig a diuretikumok mellett a digitalis-származékok voltak legfontosabb gyógyszereink a szívelégtelenség kezelésében.Ma már egyértelmű, hogy a digoxin a betegek életét nem hosszabbítja meg, de jelentősen javítja az életminőséget és csökkenti a kórházi kezelések számát. A nemzetközi és hazai orvosi szakirodalom visszafogottságát jelen cikkünk és Andréka Péter főorvos úr részletes kommentárja is jól tükrözi, ami részben az ACE-bénítók és béta-blokkolók bizonyítottan kiváló hatásának, részben a digoxin szűk terápiás spektrumának tulajdonítható. A digitalis-készítmények alkalmazásáról a továbbiakban sem mondhatunk le, az indikációt és az adagolást illetően számos fontos információt nyerhetnek a cikk elolvasásával.
Ritka betegségről, a Churg–Straussszindrómáról olvashatnak bőségesen illusztrált cikket, melyet Műzes Györgyi docens asszony önálló tanulmánynak is tekinthető kommentárja egészít ki.
A napi gyakorlat nagyon komoly problémáját tárgyalja a hyperkalaemiával foglalkozó közleményünk. A kardiovaszkuláris betegségek kezelésére a korábbinál sokkal több gyógyszer áll ma rendelkezésre, és jelentős részük befolyásolja az ionháztartást. Az orvosi közvélemény (elsősorban a kardiológusok) a főképp a diuretikumok által okozott hypokalaemiát tartja a legfontosabb és legveszélyesebb elektrolitzavarnak, pedig – mint azt a kérdés elismert hazai ismerője, Radó János professzor úr is kiemeli igen részletes kommentárjában – ma már sokkal gyakoribb a legalább olyan veszélyes hyperkalaemia. Sajnos naponta találkozunk olyan betegekkel, akiknek ACEbénító, béta-blokkoló és spironolakton mellé még kálium tablettát is felírt az orvosuk, nyilván azért, mert nem ismeri e gyógyszerek szérumkáliumszintet emelő hatását. Jó szívvel ajánlom ennek a cikknek az elolvasását!
Elméleti témával foglalkozik a defenzinek keletkezéséről és működéséről szóló közleményünk; a kitűnően illusztrált cikket Gergely Péter professzor úr magas színvonalú kommentárja egészíti ki, az irodalomjegyzékek pedig az érdeklődők részére nyújtanak eligazítást. Végül a bizonyítékokon alapuló kardiológia, illetve pulmonológia egy-egy fontos kérdéséről olvashatják Matos Lajos, illetve Vadász Imre tanár úr összefoglalását: az egyikből a myocardialis infarktus kezeléséről, a másikból a dohányzás elhagyását segítő újabb gyógyszerről kaphatnak új információt.
Bár előző számunkban Szerkesztőbizottságunk nevében kifejeztem már jókívánságainkat, az új év kezdetén szeretnék még egyszer minden kedves Kolléganőnek és Kollégának a várható nehézségek legyőzéséhez erőt, megalkuvástól mentes kitartást és jó egészséget kívánni.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
