Antidepresszáns használat és öngyilkosság az FDA figyelmeztetése után

Sok vita volt arról, hogy az antidepresszánsok fokozzák-e az öngyilkosság veszélyét. 2003 és 2004 között az USA Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyeleti Hatósága (FDA) többször is figyelmeztetett arra, hogy az antidepresszánst szedő gyermekekben és serdülőkben nagyobb az öngyilkossági gondolatok és kísérletek kockázata, és ezt 2004 októberétől az antidepresszánsok dobozán kiemelt, bekeretezett figyelmeztetésként fel kellett tüntetni. Az FDA 2007 májusában ezt a figyelmeztetést a fiatal felnőttekre is kiterjesztette.

Az FDA-nak fenti intézkedéseit sokan vitatták, mivel egy olyan metaanalízisen alapultak, amely ugyan azt mutatta ki, hogy az öngyilkossági gondolatok és az öngyilkos viselkedés relatív kockázata 1,98 (95%-os konfidencia intervallum [CI, confidence interval]: 1,28–2,98) az antidepresszánsokkal kezelt fiatalokban a placebót szedőkhöz képest, azonban a metaanalízisben szereplő vizsgálatokat egyáltalán nem az öngyilkosság kockázatának felbecslése céljából végezték. Emellett a metaanalízis nemkívánatos hatásként nagyrészt öngyilkossági gondolatokról, nem pedig öngyilkossági kísérletekről vagy sikeres öngyilkosságokról számolt be. A bizonyítékok gyengesége ellenére az FDA figyelmeztetésével sokat foglalkoztak a vezető újságok és a televíziók, gyakran anekdotákkal hangsúlyozva a gyógyszerek veszélyességét, mindez nem csak a szülőket és a fiatalokat, hanem az orvosokat is megrémítette.

Az FDA figyelmeztetésével foglalkozó korábbi vizsgálatok szerint az intézkedést követően jelentősen ritkult a gyermekek és serdülők antidepresszánsokkal történő kezelése. Ez még a felnőttekre is kiterjedt, noha rájuk soha nem vonatkoztak az óvatossági szabályok. Nem csak az antidepresszánsok rendelése, hanem a depresszió diagnózisának megállapítása is, mind a gyermekekben, mind a felnőttekben. Ugyanakkor a vizsgálatok azt mutatták ki, hogy a fiatal emberek körében nem alkalmazták gyakrabban az alternatív kezelési eljárásokat (pszichoterápia, atipikus antipszichotikumok), és nem monitorozták jobban a betegeket, bár az FDA ezt is megkívánta.

A jelen vizsgálat tárgya az volt, hogy az FDA figyelmeztetései és a média hatására változott-e az antidepresszánsok alkalmazása és az öngyilkos viselkedés. Ez a vizsgálat annyiban különbözik a korábbiaktól, hogy az egész országra vonatkozóan, tartós követés (2005–2010) alapján szolgáltatott empirikus bizonyítékokat az öngyilkossági kísérletekre és a sikeres öngyilkosságokra vonatkozóan. Mivel az öngyilkosságnak a depresszió maga is az egyik független kockázati tényezője, a szerzők hipotézise az volt, hogy az antidepresszánsok alkalmazásának csökkenése a figyelmeztetések után az öngyilkossági kísérletek számának növekedésével fog együtt járni a fiatalokban.

A vizsgálat 11 földrajzi területen folyt, s olyan egészségügyi szervezetek vettek részt benne, amelyek 12 államban mintegy 10 millió embert látnak el. Az adatokat egy adatbázis (HMO Research Network Virtual Data Warehouse) szolgáltatta, amely tartalmazta a személyek minden fontos demográfiai és egészségügyi adatát.

A vizsgált személyeket három csoportra osztották, ezek: az összes serdülő (10–17 évesek); a fiatal felnőttek (18–29 évesek); és a felnőttek (30–64 évesek). A felnőttek „kontroll csoportként” szerepeltek, mivel rájuk nem vonatkoztak az FDA figyelmeztetései.

Az antidepresszánsok használatának változásait úgy mérték fel, hogy a három korcsoportban külön-külön negyedévente megállapították, hogy a személyek hány százalékának írtak fel valamilyen antidepresszánst. Az öngyilkossági kísérletek számát annak alapján állapították meg, hogy a személyek hány százaléka mérgezte meg valamilyen pszichotrop szerrel (leggyakrabban nyugtatókkal), vagyis hány százaléka került ilyen mérgezés miatt kórházba vagy sürgősségi osztályra. Egy másik elemzésben ugyanezt mérték, de nem csak a pszichotrop szerekre, hanem valamennyi gyógyszermérgezésre vonatkozóan. A 100 000 emberre eső sikeres öngyilkosságok számának változásait szintén negyedéves bontásokban állapították meg és hasonlították össze.

Az adatok elemzése megszakított idősor-elemzéssel történt; ez a módszer nagyon jól ki tudja mutatni az oksági kapcsolatokat, ez esetben azt, hogy az FDA figyelmeztetése változást okozott-e a vizsgált változókra jellemző korábbi trendben.

A tanulmányozott időszakokat három részre osztották: a figyelmeztetés előtti periódusra (2000 első negyedétől 2003 harmadik negyedéig); egy átmeneti periódusra (2003 utolsó negyedétől 2004 utolsó negyedéig); és a figyelmeztetés utáni periódusra (2005 első negyedétől 2010 utolsó negyedéig). Minden korcsoportban külön-külön elemezték a vizsgált kimenetelek változását a figyelmeztetések előtti és utáni időszak között, szegmentált lineáris és nemlineáris regressziós modellek segítségével.

A vizsgált kohorszban mintegy 1,1 millió serdülő, 1,4 millió fiatal felnőtt és 5 millió felnőtt volt.

Serdülők

A serdülőkben az FDA figyelmeztetése előtt egyre gyakoribbá vált az antidepresszánsok alkalmazása, azonban a figyelmeztetést követően hirtelen csökkent, és két évvel a figyelmeztetés után 31,0%-os volt a relatív csökkenés (95% CI: –33,0%– –29,0%, szignifikáns). Ugyanakkor élesen emelkedett a pszichotrop szerekkel történő mérgezések aránya, aminek relatív növekedése két évvel a figyelmeztetés után 21,7% volt (95% CI: 4,9%–38,5%, szignifikáns). Ez a növekedés a férfiak esetében szignifikáns volt. Szignifikánsan, 13,9%-kal (95% CI: 10%–17,8%) nőtt a bármilyen gyógyszerrel történő mérgezések aránya is.

A sikeres öngyilkosságok száma kicsi volt. Ez nem változott az FDA figyelmeztetése hatására: a figyelmeztetés előtt 100 000 személyre és egy negyedévre számítva 0,31 és 0,82 között volt, utána pedig 0,28 és 0,68 között.

Fiatal felnőttek

A fiatal felnőttekben az FDA figyelmeztetése előtt egyre gyakoribbá vált az antidepresszánsok alkalmazása, azonban a figyelmeztetést követően hirtelen csökkent, és két évvel a figyelmeztetés után 24,3%-os volt a relatív csökkenés (95% CI: –25,4%– –23,2%, szignifikáns). Ugyanakkor élesen emelkedett a pszichotrop szerekkel történő mérgezések aránya, aminek relatív növekedése két évvel a figyelmeztetés után 33,7% volt (95% CI: 26,9%–40,4%, szignifikáns). Ez a növekedés mindkét nem esetében szignifikáns volt. A sikeres öngyilkosságok arányát a figyelmeztetés nem befolyásolta: előtte 100 000 emberre és egy negyedévre számítva 1,25 és 1,76 között volt az értéke, utána 1,33 és 1,85 között.

Felnőttek

Az FDA figyelmeztetése után hirtelen csökkent az antidepresszánsok alkalmazása; a figyelmeztetés után 2 évvel 14,5% volt a relatív csökkenés (95% CI: –16,0% – –12,9%). Ugyanekkor kissé emelkedett a pszichotrop szerekkel történő mérgezések aránya, azonban nem szignifikánsan. A figyelmeztetés utáni 2. évben a relatív növekedés csupán 5,2% volt (95% CI: –6,5 – 16,9). Nem emelkedett szignifikánsan a bármilyen gyógyszerrel történt mérgezések aránya sem, s a sikeres öngyilkosságok aránya sem változott.

E vizsgálat újszerűsége az, hogy először mutatta ki, hogy az FDA figyelmeztetésének nem kívánt hatása is van: ahelyett, hogy csökkentette volna az öngyilkossági kísérletek számát, növelte azt a serdülők és a fiatal felnőttek körében. Az e tanulmányban vizsgált kb. 2,5 millió serdülő és fiatal felnőtt körében ez 77-tel több – pszichotrop gyógyszerrel elkövetett – öngyilkosságot jelentett, vagy másképpen: 2, illetve 4 plusz öngyilkosságot 100 000 személyre számítva a serdülőknél, illetve a fiatal felnőtteknél. Ez feltehetően annak tudható be, hogy a figyelmeztetés után sok depressziós fiatal kezelés nélkül maradt, s öngyilkosságuk a betegségük következménye volt. Mint arra később az FDA is felhívta a figyelmet, mindig mérlegelni kell, hogy mi a veszélyesebb: kezelés nélkül hagyni a depressziós fiatalokat, vagy vállalni az antidepresszánsokkal járó esetleges kockázatot.

Forrás: British Medical Journal