Az ómega-3-zsírsavak antifibrilláns és proarrhythmiás hatása

A hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen ómega-3 (n-3) -zsírsavak (polyunsaturated fatty acids, PUFA) a „természet ajándékai”: az alfa-linolénsav (ALA, C18:3) bizonyos növényi olajokban, az eikozapentaénsav (EPA, C20:5) és a dokozahexaénsav (DHA, C22:6) pedig némely halfajok (makréla, hering, szardínia, tonhal, lazac, pisztráng) zsiradékában fordul elő számottevő mennyiségben. Epidemiológiai és kohorszvizsgálatok, véletlen besorolásos, kontrollos intervenciós klinikai kísérletek és metaelemzések javarészt alátámasztották azt a hipotézist, hogy a többszörösen telítetlen ómega-3-zsírsavak (ALA, EPA, DHA) rendszeres fogyasztásának antiarrhythmiás és antifibrilláns hatása van: csökkenti a pitvar- és kamraremegés, valamint a hirtelen szívhalál incidenciáját.

 Az intravénásan befecskendezett PUFA közvetlen, rögvest érvényesülő in vivo antiarrhythmiás (effektív refrakter periódust [ERP-t] megnyújtó és tartós ventricularis tachycardiát [VT] megszakító/megelőző) hatását állatmodellekben és egy kis mintaszámú (n=10), előzetes humán szív-elektrofiziológiai kísérletben egyaránt kimutatták. Az in vitro kutatások pedig föltárták, hogy a sejtmembrán foszfolipid kettősrétegébe beépülő ómega-3-zsírsav (EPA/DHA) -molekulák módosítják a sarcolemma fluiditását, s a gyors, feszültségfüggő Na+ (INa) és a lassú, L-típusú Ca2+-csatorna/ionáram (ICaL) kinetikáját és intenzitását befolyásolva általában csökkentik a szívizom ingerlékenységét és arrhythmia-hajlamát.