Bélbaktérium-noszogatás
Nem a táplálkozás módosításával, és nem antibiotikumokkal, hanem nógatással remélik gyógyítani a bélgyulladást.
A viselkedéses közgazdaságtannal foglalkozó Richard D. Thaler, a University of Chicago közgazdász professzora – a nagy sikerű Nudge/Nógatás című könyv szerzője –kapta tavalya Svéd Nemzeti Bank által alapított Nobel-emlékdíjat. Tudományterületének – ami azzal foglalkozik, hogyan befolyásolja az emberi viselkedés a gazdaságot – az egészségügy működésével kapcsolatban is sok mondanivalója van. Egy, a JAMA-ban megjelent írás pl. (Jeffrey Linder és munkatársai: Effects of Behavioral Interventions on Inappropriate Antibiotic Prescribing in Primary Care 12 Months After Stopping Interventions) azt fejtegeti, hogy a noszogatás olcsó módszerével szignifikánsan javítani lehet az orvosok káros antibiotikumfelírási szokásain, ha a nógatás tartósan fennmarad. A Nature egy most megjelent írása a noszogatás módszerét a baktériumokra terjeszti ki, ami a remények szerint lehetővé teszi majd a gyulladásos bélbetegségek kezelését (Sebastian Winter utolsó szerző és munkatársai: Precision editing of the gut microbiota ameliorates colitis).
A gyulladásos bélben szokatlanul nagy számban vannak jelen azEnterobacteriaceae családba tartozó baktériumok. A módosult baktériumflóra befolyásolása igencsak nehéz, hiszen sokszor azt sem tudjuk, hogy a megnövekedett mennyiségben jelen lévő enterobaktériumoknak van-e oki szerepe a gyulladásban, netán a bélflóra a gyulladás következtében módosul, esetleg mindkét megállapítás igaz. Még ha tudnánk is, hogy az enterobaktériumok kóroki tényezők, akkor sem tudnánk, hogyan védekezzünk ellenük, hiszen, mivel a normál bélflórának is tagjai, nem merül fel ellenük a nehéztüzérséggel: az antibiotikumokkal való beavatkozás gondolata, és a diétás módosítások sem jelentenek precíz módszert.
Sebastian Winter és munkatársai most az antibiotikumok és a diéta helyett egy alternatív módszert, a bélbaktérium-noszogatás módszerét írták le, amelynek során nem megölik az egyes mikrobákat, hanem lágyabb módszert vetnek be: akadályozzák a baktériumközösség szaporodását. Mint a University of Texas kutatói egérkísérletekben felfedezték, az enterobaktériumok számfeletti szaporodásához szükség van egy molibdén tartalmú enzimre. Ha az egereket volfrámsóval etették (a volfrám a molibdén alatt helyezkedik el a periódusos rendszerben, mindkettő a krómcsoportba tartozó átmenetifém), a volfrám kiütötte a molibdént a kötőhelyéről, és működésképtelenné tette az enzimet. Az enzim hiányában egymilliomodára csökkent a bélgyulladásos egerek belében az enterobaktériumok száma, és eközben a mikrobiom többi része nem szenvedett ártalmat, nem módosult. Sőt mi több, a volfrámsós kezelés a normál bélflóra enterobaktérium-számát sem módosította, csak gyulladás esetén hatott.
Hogyan lehetséges ez? Mint arról a módszert ismertető Ed Young a The Atlantis-ban beszámol (Treating Disease by Nudging the Microbes Inside Us), az enterobaktériumoknak oxigénre van szükségük a növekedéshez, ezért találhatók normális körülmények között alacsony számban az oxigénszegény bélrendszerben. Gyulladás esetén azonban az oxigén képes áthatolni a bélfalon, sőt nitrátok is felszabadulnak, ami képes az oxigén helyettesítésére az enterobaktériumok növekedése során. Az oxigén és a nitrát hasznosítását lehetővé tevő folyamatban alapvető a molibdéntartalmú enzim működése, így annak kikapcsolása megakadályozza az enterobaktériumok túlszaporodását. Azaz ha hosszú évek munkájával megértjük, hogy az egyes baktériumok hogyan viselkednek speciális környezetben, lassan az egész mikrobiom szerkeszthetővé válik, reménykednek a kutatók.
Bár a molibdéntartalmú enzim működését kikapcsoló volfrám toxikus az emberi szervezet számára, a felfedezés lehetővé teszi, hogy a kutatók a molekulakönyvtárakat átfésülve olyan szert találjanak, ami hasonló aktivitással bír, de nem mérgező. A klinikai vizsgálatok majdani elkezdése azért is ígéretes, mert az állatkísérletekben a volfrám azoknak az egereknek a bélgyulladását is csökkentette, amik bele bélgyulladásos emberek mikrobiomját tartalmazta, és az is bebizonyosodott, hogy a módosult bélflóra kóroki tényezőként is szerepel, vagyis a bélbaktérium-állomány nemcsak a gyulladás miatt módosul.
