Belimumab szisztémás, akut lupus erythematodesben

A színes, összetett patomechanizmusú SLE régi terápiái után a belimumab új reményt jelent a hatásos, mellékhatásokban szegény, tartós kezelésre. A humán monoklonális antitest az autoimmun betegségek nagy részében magas lokális koncentrációban jelen lévő, a B-limfociták hosszú élettartamát biztosító szolubilis B-limfocita-stimulátor biológiai aktivitását gátolja. A 867 résztvevővel indított klinikai vizsgálatban két különbözô adagban, egy éven át kapták a betegek a belimumabot. A SELENA-SLEDAI aktivitási index legalább négypontos csökkenése mindkét kezelt csoportban szignifikánsan gyakoribb volt, mint a placebocsoportban. A hospitalizációt igénylő súlyos fertőzések gyakorisága mindhárom csoportban hasonló volt (7–4–6%), súlyos túlérzékenységi reakció (anafilaxia vagy -közeli állapot) az 1 mg/kg belimumabot kapott csoportban 2 esetben, a 10 mg/kg belimumabot kapott csoport tagjai között egyetlen esetben fordult elő.