„Ecstasy” (MDMA): farmakológia, toxikológia és az akut intoxikáció kezelése

Főbb tézisek:

1. Az ecstasy fogyasztása világszerte egyre nagyobb méreteket ölt. Az ecstasy tabletták főként 3,4-metilén-dioxi-metamfetamint (MDMA-t), illetve más hangulatfokozókat tartalmaznak, de alkalmilag előfordulhatnak bennük egyéb, erősen toxikus, „sötét” szerek (designer drugs), amelyek megnehezíthetik a mérgezés megítélését, illetve a klinikai vizsgálatok eredményeinek értelmezését.5
2. A hangulatfokozók aktivizáló, illetve pszichotogén hatása elmarad a stimulánsokétól, illetve a hallucinogénekétől. Pszichoaktív hatásuk elsősorban az általuk kiváltott szerotonin-felszabadulásnak tulajdonítható.
3. Az ecstasy-fogyasztással összefüggő, az életet veszélyeztető sürgősségi állapotok a kardiális és cerebrovaszkuláris szövődményekkel járó hipertenzív krízis, a rhabdomyolysishez és ezáltal veseelégtelenséghez vezető hipertermia, illetve a túlzott folyadékfogyasztás esetén kialakuló hyponatraemia és következményes agy-oedema.
4. Az ecstasy-intoxikáció jelei a mydriasis, a logorrhoea, a trismus, a vérnyomás-emelkedés és a tachycardia. A szövődmények kizárásáig szoros megfigyelés alatt kell tartani a beteget. Ha a drogteszt pozitív, akkor a megerősítő vizsgálatot is el kell végezni.
5. Az ecstasy-intoxikáció kezelése elsődlegesen a szorongás és az agitáltság benzodiazepinekkel történő csillapításából, a vérnyomás csökkentéséből és a folyadékforgalom helyreállításából áll.

Az „ecstasy” (3,4-metilén-dioxi-metamfetamin, MDMA) az egyik legelterjedtebb drog a techno világában. Az alábbiakban az MDMA farmakológiáját és toxikológiáját, valamint az MDMA és egyéb, „ecstasy” néven forgalmazott készítmények okozta intoxikáció kezelését tárgyaljuk.

Az MDMA története

Az MDMA-t 1912-ben a Merck cég állította elő. Az 1970-es és ’80-as években Kaliforniában a készítményt legálisan alkalmazták pszichoterápiás ülések keretében. Svájcban 1988 és 1993 között ugyancsak MDMA-val végeztek úgynevezett pszicholitikus kezeléseket. 1985-ben az MDMA-t az amerikai kábítószertörvény I-es számú függelékében kábítószernek minősítették, ezáltal a szer fogyasztását megtiltották, illetve szigorúan szabályozták orvosi felhasználását és a vele kapcsolatos kutatásokat. Az 1980-as években az illegálisan előállított MDMA a „rave” hullámán hihetetlen mértékben terjedt, és ecstasy néven kedvelt szabadidő- és partidroggá vált előbb Nagy-Britanniában, majd szerte Európában.