Gyógyszervizsgálatok minőségi elemzése
Egy minőségi elemzés azt állítja, hogy néhány új rákellenes gyógyszer nem kellően bizonyítottan jobb, mint a korábbi, standard kezelés.
Dr. Talal Hilal (Mayo Clinic in Phoenix) és munkatársai a JAMA Oncology 2019. május 2-án online megjelent minőségi ellenőrzést végző tanulmánya szerint az amerikai FDA által törzskönyvezett új rákellenes gyógyszereket vizsgáló randomizált, ellenőrzött vizsgálatok 17%-ában a kontroll karok szuboptimálisak voltak, és így az elvégzett vizsgálatok valójában nem igazolták, hogy az újonnan elfogadott eljárás meghaladná az eddigi, standard kezelések eredményességét.
Hilal, Bassam Sombol és Prasad 145 olyan randomizált, kontrollált vizsgálatot (RCT) néztek át, amelyek alapján az FDA 2013. januárja és 2018. júliusa között 143 új rákellenes gyógyszerre adott ki forgalomba hozatali engedélyt. A vizsgálatok kontroll karja több okból is hibás lehetett: nem tartalmazta az adott betegségre ajánlott addigi szert, vagy a kontroll kar meg volt határozva, de a kontroll anyag nem, illetve, előfordult, hogy egy előző RCT vizsgálatban már igazolódott, hogy a kontroll anyag egy alternatív megoldásánál gyengébb volt. Az elemzésből eleve kizártak 47 egykarú vizsgálatot. Ilyen módon az analízis számára 98 vizsgálat maradt, melyekben 93 gyógyszer-várományost értékeltek. Minden vizsgálatban górcső alá vették a kontroll kar minőségét, a betegek bevonásának idejét, az elsődleges végpontot. Az éppen esedékes „kezelési standardot” a vizsgálat megkezdése előtti egy évnél nem régebbi közlemények és vizsgálati anyagokalapján állapították meg.
A vizsgálatban lévő 96 szer közül 16 esetben (17%) olyan RCT-k alapján történt az engedélyezés, ill. törzskönyvezés, melyekben a kontroll kar szuboptimális volt. A 16 gyógyszer törzskönyvezés 15 esetben nemzetközi, 1 esetben amerikai vizsgálat alapján történt. A szuboptimális kontrollokat elemezve azt látták, hogy 4 vizsgálatban (25%) a kontroll karban nem is végeztek aktív kezelést a vizsgáló döntésére bízva, 10 vizsgálatban (63%) a kontroll karban szintén nem történt aktív kezelés, mivel a kontroll anyag már régebben kevésbé hatásosnak mutatkozott, vagy megtiltották a kombinált kezelést, és 2 vizsgálatban (13%) a kontroll karban egy már előzőleg használt kezelést végeztek, melynek az ismételt alkalmazásakor már nem volt semmi haszna.
Mindezek alapján arra figyelmeztetnek, hogy egy új gyógyszer törzskönyvezésekor gondosan el kell olvasni a vizsgálatokról szóló eredeti anyagokat, hogy tisztában legyünk a vizsgálati eredmények esetleges korlátaival is. Ónmagában az, hogy az FDA engedélyezte az illető gyógyszert, még nem jelenti automatikusan azt, hogy az új szer jobb is, mint a jelenleg is rendelkezésre álló. Az alkalmazásról történő döntés előtt mérlegre kell tenni a jelenleg is rendelkezésre álló szer előnyeit és hátrányait, és azt, hogy ezektől miben különbözik, ezekhez mit ad hozzá az új szer, a jelenlegi kezelések helyett vagy azokhoz hozzáadva jobb életet biztosít-e? Ha az új szer valamiben jobb, de más tekintetben viszont kedvezőtlenebb, mint a régi, melyiket kellene választani?
Dr. Jeff Sharman (Willamette Valley Cancer Institute and Research Center in Eugene, Oregon, a US Oncology Hematology Research orvosigazgatója) szerint „ezen az igen gyorsan fejlődő területen a vizsgálatok gyakran szuboptimálisak, idejétmúlt, régi kontroll karokkal történtek, ezért értelmezésük a gyakorló orvosok számára nagy kihívást jelent”. Dr. Shamran 2016-ban társszerzőként már jegyzett egy, a The New England Journal of Medicine-ben megjelent közleményt, melyben felvetették, hogy a krónikus lymphocytás leukémiában a kontroll karban a chlorambucil monoterápia nem megfelelő összehasonlítási alap (https://bit.ly/2VmwgTn).
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy bár egyre több rákellenes gyógyszert törzskönyveznek, ezen szerek egy része azonban úgy kerül piacra, hogy a jelenlegi standard kezeléshez képest nincs igazolt előnye. Ezért a vizsgálatok kontroll karját feltétlenül optimalizálni kell.
Forrás:JAMA Oncology
