Hullámhegyek és hullámvölgyek a szívelégtelenség kórházi halálozásában
Csaknem egymillió New York állambeli eset adatai alapján szívelégtelenség miatt azok halnak meg leggyakrabban, akik januárban, pénteken és éjszaka kerülnek kórházba.
A korszerű kardiológiai ellátás jóvoltából, heveny szívinfarktus következtében kórházba szállított betegek csaknem valamennyien hazakerülnek otthonukba, de szívük teljesítménye legtöbbször csökken. A szívelégtelenség miatt folyamatos gyógyszeres kezelésre szoruló emberek száma világszerte mind nagyobb: statisztikák szerint az Egyesült Államokban mintegy hatmillió beteget kezelnek dekompenzáció diagnózisával.
Az Európai Kardiológusok Társaságának ezzel a témával foglalkozó idei kongresszusa május 25-e és 28-a között volt Lisszabonban. Az egyik legnagyobb figyelmet keltő előadást David P. Kao amerikai kutató tartotta, aki a szívelégtelenség következtében kórházba kerülő betegek sorsáról számolt be, csaknem egymillió eset kapcsán.
Kao és munkacsoportja New York állam gyógyintézeteinek adatait dolgozta fel. Ezek a szívbetegek 1994 és 2007 között, 14 évnél is hosszabb idő során feküdtek valamelyik kórház kardiológiai osztályán. Beszámolójának mindjárt az elején Kao elmondta, hogy ebben az időszakban az ilyen betegek kórházi felvételének gyakorisága és halálozása egyaránt, szinte azonos mértékben, igen szignifikánsan (p<0,0001) csökkent. A vitában kérdésre válaszolva közölte: sem állítani, sem cáfolni nem tudja, hogy a mortalitási adatok javulását a gondosabb kórházi ápolás okozta.
A legnagyobb érdeklődést azok az adatok keltették, melyek szerint a megfigyelés másfél évtizede alatt a szívelégtelenség tüneteinek fokozódása miatt a legtöbb beteg a téli hónapokban került kórházba. Ezt a résztvevők figyelemmel hallgatták, bár meglepetést nem keltett, mivel a szakorvosok világszerte tapasztalták, hogy a hideg időszakban az ilyen panaszok és tünetek fokozódnak.
New York állam kórházaiban a legtöbb dekompenzált pácienst februárban vitték be felvételre, a kórházi mortalitás és ápolási időtartam csúcsa januárban volt. A legkevesebben azok közül haltak meg, és azok tartózkodtak a legrövidebb ideig a kórházban, akiket reggel 6 óra és déli 12 óra között vettek föl. A kórházi beszállítás legrosszabb időszaka az este volt (18 órától 24 óráig).
Azok haltak meg legritkábban és tartózkodtak a legrövidebb ideig az osztályon, akik hétfőn kerültek be, a legrosszabb előjelnek viszont a pénteki kórházba szállítás bizonyult (p<0,0001). Az utóbbival kapcsolatban többen fölvetették, hogy másféle kóros állapotokhoz hasonlóan ebben is lehet szerepe az alkoholnak, sőt a kábítószerek fogyasztásának is. Az előadó azonban hangsúlyozta, hogy sem a szeszesital, sem a drog nem játszott szerepet abban, hogy a szívelégtelenség decemberben vagy januárban gyakoribb.
A szívelégtelenség megjelenésének szezonális változásában az életkornak van szerepe: 30 éves kor után ez mind sűrűbben fordul elő. Télen az esetleg bekövetkező tüdőgyulladás is növelheti a mortalitást. Fontos szerepe lehet a halálozás mértékében az ápolás színvonalának. Hétvégén, amikor kevesebb a kórházi személyzet, a betegek sem kapnak olyan kezelést, mint hét közben.
