Hypertonia – bevezető

  A hypertonia-betegséget több mint egy évtizede már a fejlett társadalmak „első számú gyilkosának” minősítette az Egészségügyi Világszervezet (WHO), és ezt a „rangját” sajnos a mai napig megőrizte. Az összes halálozásért felelős kardiovaszkuláris betegségek 80%-ában a magas vérnyomásnak kitüntetett patogenetikai szerepe van; különösen vonatkozik ez a stroke-ra, melynek incidenciája az elmúlt években még a fejlett országokban is növekedni kezdett, a 40–50 éves magyar férfiak között pedig az agyi katasztrófák előfordulása kétszerese az európai átlagnak.
   Egyetlen olyan betegség sincs, melynek kezeléséről oly sok adat gyűlt volna össze, mint a hypertoniáéról. Több százezer beteg többnyire prospektív, randomizált, rendszerint kettős vak vizsgálatában számtalanszor bizonyították, hogy a vérnyomás csökkentése hatékonyan mérsékli a kardiovaszkuláris betegségek és a halálozás előfordulását. A különböző antihipertenzív szerek hatása között egyértelmű különbséget nem lehetett kimutatni, a kockázat mérséklődése szoros összefüggést mutat az elért vérnyomáscsökkenés mértékével.