Interperszonális neurális konnektivitás

Napjainkban feltörekvő kutatási irány az intraindividuális neurális hálózat dinamikus aktivitásának érzelemfeldolgozás közbeni tanulmányozása fMRI és EEG segítségével. Ennek során nemcsak az idegi kapcsolódások erősségének, de mintázatának időbeli változása is nyomon követhető különböző érzelmi állapotokban, illetve betegségek, betegségből történő remisszió során (pl. öröm, izgalom, undor, depresszió, posztraumás stressz stb.), különböző életkorokban. Így többek között kiderült, hogy egészségeseknél pozitív érzelmek esetén több alfa-hullám (6-9 Hz csecsemők, 8-13 Hz felnőttek) keletkezik a bal frontális lebenyben, mint a jobb frontális lebenyben, vagy hogy a 7 hónapos csecsemők lassabban képesek figyelmüket egy félelmet kifejező arcról elterelni, mint az örömöt kifejező vagy a semleges érzelmet mutató arcokról.

 Az intraindividuális neurális hálózatok kutatása a tudományos fejlődés során kiterjedt az interindividuális, interperszonális neurális konnektivitás vizsgálatára is, így korrelációs elemzéseket és matematikai modelleket használva kimutatták pl., hogy nagyobb gamma-szinkronicitás észlelhető az egymással élettársi kapcsolatban élők között két idegennel  összehasonlítva (gamma-frekvencia: 31-50 Hz), és hogy a gamma-szinkronicitás kialakulása szemkontaktushoz és pozitív érzelmekhez köthető. Az is igazolódott, hogy a gyermekek és szüleik prefrontális régiói szinkronizálódnak, ha együttműködés van köztük, de a szinkronitás nem észlelhető, ha épp küzdenek egymással (és a gyermek és számára ismeretlen felnőtt agyhullámai sem hangolódnak össze). Miközben a szülő és csecsemője játszik, a szülő Theta agyhullámai (4-6 Hz) szorosan követik a csecsemő figyelmének változásait; és az a csecsemő tudja hosszabb ideig fenntartani a figyelmi állapotot, akinek szülője nagyobb követő Theta-aktivitásra képes.

Azt azonban eddig nem vizsgálták, hogy a különböző érzelmi állapotok hogyan befolyásolják az anya-csecsemő interperszonális neurális szinkronicitást. Lorena Santamaria (University of Cambridge) és munkatársai ezért azt kutatták, hogyan befolyásolják a pozitív és negatív érzelmek az anya-csecsemő neurális hálózat struktúráját, topológiáját, azaz milyen mintázatbeli változások alakulnak ki a diádikus agyi konnektivitásban egy klasszikus szociális referenciafeladat végrehajtása során. A feladat során az átlagosan 315 napos csecsemők egy asztal másik oldalán ülnek anyjukkal szemben, az anya felemel egy-egy játékot, és közben pozitív vagy negatív érzelmeket fejez ki; jelen vizsgálatban eközben az anya és a gyermek fején egyaránt 32 jeles EEG-elvezetést alkalmaztak. Korábbi kutatásokból tudható, hogy a 10-12 hónapos csecsemők kevesebb interakciót fejtenek ki játékokkal és kevésbé barátságosak idegenekkel, ha az anyjuk negatív érzelmeket modellál, mintha örömöt vagy semleges érzelmet mutat.

 Mint kiderült, a szociális interakciót kísérő emocionális állapot szignifikánsan befolyásolja az anya-csecsemő neurális hálózat mintázatát: pozitív érzelem esetén erősebb az integráció, nagyobb a szinkronicitás; pozitív érzelem esetén az anya befolyása nagyobb az interindividuális neurális konnektivitásra, míg negatív érzelem esetén a csecsemőé. A kutatók kifejtik: a pozitív interakció segíti, hogy az anya és a csecsemője egy egységként működjön; az erősebb agyi integráció hatására a csecsemő fogékonyabb lesz az anyától való tanulásra, mentális képességei jobban tudnak fejlődni. Ha az anya a szociális interakciók során is pozitív emocionális tónusban tud maradni, teszik hozzá a pszichológus szerzők, az hosszú távon is pozitívan befolyásolhatja gyermeke mentális kapacitásának fejlődését

Forrás: Emotional valence modulates the topology of the parent-infant inter-brain network; NeuroImage