Metaanalízis: nem a szent Grál, de nem is az ördög műve

Az új paradigmák, új megismerési és ismeret-ellenőrzési módszerek bevezetésekor mindig vannak lelkes hívek az egyik és óvatosságra intő kritikusok a másik oldalon. Sokszor képlékeny a határ a tárgyilagos vita és az ideológiai állóháború között. Jó példa erre a bizonyítékokon alapuló orvoslás. (21, 20)
  Egyre több a vita a metaanalízis módszere körül is. Itt is hasonló érvekkel találkozunk, mint az előbb említett csatározásokban, főként azért, mert jelenleg a bizonyítékokon alapuló orvoslásban a metaanalízis a legmagasabb fokúnak elismert evidencia, (1) s mint ilyen, mértékadónak tekintendő. Mégis problematikus érvelésünkben egyenlőségjelet tenni az evidenciákon alapuló orvoslás és a metaanalízis közé, hiszen az előbbivel szemben az utóbbihoz nem kapcsolódik paradigmaváltás, a metaanalízis egyszerűen egy módszer, amelynek önálló bizonyító ereje nincs, csupán „a beavatkozások hatásainak felmérését teszi pontosabbá”. (10)