Őssejt transzplantáció autoimmun betegségekben

A European Society for Blood and Marrow Transplantation (EBMT) 2019-es találkozóján széles körben foglalkoztak a csontvelőtranszplantáció lehetőségeivel autoimmun betegségek (pl. sclerosis multiplex, szisztémás sclerosis) kezelésében. Bár a módszert már az 1990-es évek közepétől használják, kezdetben az ideggyógyászok, a reumatológusok, a gasztroenterológusok is vegyes érzelmekkel fogadták. Akkoriban az onkológiában használatos nagydózisú kemoterápiát, illetve az autológ hematológiai őssejt kezelést próbálták bevezetni bizonyos speciális gyulladások kezelésére. (jelenleg ezen betegségek némelyikében igen jó hatásúak a legújabb biológiai hatóanyagok, de nem eredményeznek elegendően hosszú választ és borzasztó drágák.) Az autológ hematopoietikus őssejt- transzplantációs (HSCT) kezelés nemcsak hatásos, de még egyes rezisztens esetekben is hosszú remissziókat idéz elő és sokkal költséghatékonyabb, mint a biológiai szerek.

Dr. Mathieu Puyade (Service de Médecine Interne, CHU de Poitiers, Franciaország) és munkatársai 8 olyan vizsgálat anyagát elemezték, amelyben szisztémás sclerosisban szenvedőket kezeltek. 289 beteg autológ hematopoietikus őssejt- transzplantációs kezelést, 125 beteg ciklofoszfamid kezelést kapott. A 275 értékelhető beteg közül a HSCT-t kapók állapota a kiindulási helyzethez képest szignifikánsan jobban javult. Az OS13-6 számú absztraktban a stiff-person szindrómában elért sheffieldi tapasztalatokat, az OS12-7számmal jelöltben pedig a neuromyelitis opticában (NMO, Devic-szindróma) szenvedőkön elért amerikai tapasztalatokat közölték.

Az autológ HSCT mechanizmusát kutatva Dr. John Moore (St Vincents Hospital, Sydney, Ausztrália) és munkatársai úgy gondolják, hogy a HSCT kezelés során a thymus funkció újraindítása („rebooting”) történik, mely egy működő, toleráns immunrendszert eredményez (OS13-2 absztrakt). Dr. Paolo A. Muraro (Imperial College London, UK) előadásában (W6-1 absztrakt) taglalta, hogy az autológ HSCT milyen mechanizmussal vezet a sclerosis multiplexben szenvedők immunológiai rekonstrukciójára: a T-sejtekkel és bizonyos B-sejtekkel indul, a klónok megújulnak, az immunrendszerbe való bekerülés után a sejtkészlet változatosan átalakul.

A hatásmechanizmus kérdését számos más intézetben is tanulmányozzák. A MIST vizsgálatból kinőtt brit STAR MS vizsgálatban összehasonlítják a ciklofoszfamiddal és a nyúlból származó antithymocita globulinnal (rATG) történő kondicionálást a standard kondicionálással, illetve az igen aktív, modern biológiai monoklonális antitesttel, az alemtuzumabbal (Campath) történő kondicionálással. Dr. Snowden elmondta: „reméljük, hogy igazolni tudjuk, hogy az őssejt transzplantáció nemcsak hatásosabb, de biztonságosabb is az alemtuzumab kezelésnél”. Sok helyen kutatják az autológ HSCT értékét relapszáló-remittáló sclerosis multiplexben, ezek egyike a skandináv RAM-MS vizsgálat, melyben a standard immunmodulátoros kezelés ellenére jelentős gyulladásos aktivitás észleltek.

Az autoimmun betegségek HSCT kezelése túlnyomórészt autológ átültetéssel történik, de néhány esetben allogén transzplantációt végeznek. Dr. Raffaela Greco és munkatársai (IRCCS San Raffaele Scientific Institute, Milano) retrospektive elemezték az allogén transzplantációk eredményeit (OS13-3 számú absztrakt). Az azonosított 128 allogén HSCT-ben részesült beteg közül 64 töltötte ki a hosszú idejű kimenetelről szóló részletes kérdőívet. Minden beteg részesült már immunszuppresszív kezelésben, 18-an (7%) már előzetesen is részesült transzplantációban, ami 15 esetben autológ volt. A diagnózistól a transzplantációig átlagosan 3,8 év telt el. 49 hónap átlagos követés után a kiújulások aránya 3 évnél 18%, 5 évnél 20% volt, az 5 éves progressziómentes túlélés 59,4% volt. Krónikus graft versus host betegséget (GVHD) 5 évnél (a betegek 27,8%-ánál) tapasztaltak. A végső értékelés szerint a betegek 67,2%-a komplett klinikai választ, 6,3%-a részleges választ adott. Többváltozós analízis szerint a kiújulás, vagy progresszió lényegesen gyakoribb felnőtteknél, mint gyermekeknél, és a nők kilátásai rosszabbak, mint a férfiaké. Összeségében a mortalitás, a PFS, a teljes túlélés, a GHVD egyaránt javult az utóbbi években.

Dr. Snowden egyebek mellett kihangsúlyozta a transzplantációra alkalmas betegek kiválasztásának fontosságát.

Forrás:

1. Medscape Medical News > Conference News > EBMT 2018

2. European Society for Blood and Marrow Transplantation (EBMT) Annual Meeting 2019