Rutin szűrővizsgálat során kiderülő kóros májleletek

Gyakran az alapellátást végző orvos az első, aki májbetegségre utaló kóros lelettel szembesül a májműködés rutinszerű szűrővizsgálata során. Ebben a cikkben a szerzők gyakorlati megközelítést javasolnak a hepatocelluláris károsodást, cholestasist, illetve a máj csökkent szintetikus funkcióját jelző leletek okának kivizsgálására. Azt is kifejtik, hogy mikor célszerű májbiopsziát kezdeményezni.

A májműködésre vonatkozó szérumvizsgálatok a háziorvos által legtöbbször kért vizsgálatok közé tartoznak, és kóros lelet esetén sok beteget utalnak specialistához. A kórjelző eredmények három kategóriája: (1) hepatocelluláris károsodást jelző paraméterek (alanin-aminotranszferáz [ALT] és aszpartát-aminotranszferáz [AST]); (2) cholestasis-markerek (alkalikus foszfatáz, 5'-nukleotidáz, g-glutamil-transzpeptidáz [GGT] és bilirubin); (3) a máj szintetikus működésének károsodását jelző paraméterek (albumin, protrombinidő).

A kóros eredmények kivizsgálása

Gyakran az alapellátásban dolgozó orvos az első, aki felfedezi a beteg kóros májleleteit. Az erre vonatkozó szérumvizsgálatok részei a legtöbb automatikus vérkémiai panelnak, és elsőként jelezhetik a máj megbetegedését. Az 1. ábrán mutatjuk be a kóros májleletek lépcsőzetes kivizsgálásának algoritmusát.

A kóros eredmények alapján kezdeményezendő kivizsgálás első lépése a vizsgálat megismétlése. Ez egyrészt a vizsgálati eredmény igazolására szolgál, másrészt pedig arra, hogy felmérjük az elsődleges beavatkozásnak, például a hepatotoxikus gyógyszerek vagy az alkohol elhagyásának hatását. Fontos hangsúlyozni, hogy egyes májbetegségekben, így krónikus C vírusos hepatitisben a májenzimek szérumban mért aktivitása intermittálóan vagy tartósan normális lehet. Krónikus májbetegség (különösen hepatitis B vagy C vírusfertőzés) kockázata esetén a normális enzimszintek ellenére is folytatni kell a kivizsgálást.