SM és a bélbaktériumok

A sclerosis multiplex (SM) autoimmun betegség, melynek során az immunrendszer autoagresszív T-sejtjei az agy és a gerincvelő idegsejtjeit támadják meg és elpusztítják azok külső védőburkát. A szigetelőburkot elvesztő idegsejtek ingerületvezetése zavart szenved, és ez az ingerületvezetési zavar számos különböző tünetet eredményez. Eddig mintegy 200 olyan gént azonosítottak, amelyek megléte fogékonnyá tesz a betegséggel szemben, de a betegséget kiváltó autoimmun folyamatot mindig valamely külső környezeti tényező indítja el. A már eddig ismert ilyen külső tényezők a dohányzás, a kevés napfény és az  Epstein-Barr vírus. A DNS szekvenálási módszerek elterjedésével annak lehetősége is felmerült, hogy a bélflóra is szerepet játszhat a kórfolyamat elindításában.

Hartmut Wekerle (Max Planck Institute of Neurobiology, Martinsried, Németország) és kollegái már 2011-ben kimutatták a bélflóra és az SM kapcsolatát. Egerek genetikai módosításával olyan megváltozott T-sejt aktivációt hoztak létre, amelynek következtében ezek a normális bélflórával rendelkező állatok 3-8 hónap múltán SM-hez hasonló tüneteket mutattak.Ha azonban ezeket az egereket csíramentes környezetben nevelték, akkor nem lettek betegek.Joggal terelődött gyanújuk a bélflóra trigger szerepére, de az egészséges emberek és SM-betegek ezt követően nagy vehemenciával induló összehasonlító bélbaktérium elemzései mérsékelt sikerrel jártak. Wekerléék szerint az emberek genetikai- és gyomor-bél baktériumainak diverzitása oly nagy fokú, hogy ilyen vizsgálatok kevés sikerrel kecsegtetnek.

Egy későbbi, szintén Wekerle vezette vizsgálatban 50 olyan egypetéjű ikerpár székletmintáit elemezték, amely ikerpárok egyik tagja SM-ben szenvedett, így az egyes párokon belül nem különbözött a gének bélbaktérium módosító hatása, hiszen génállományuk megegyezett. Az ikrek mikorbiomjának összevetésekor néhány nagyon apró, de érdekes különbséget találtak. Az SM-ben szenvedőkben gyakran kisebb volt az Akkermansia nemzetségbe tartozó baktériumok száma. Az azonban sokkal érdekesebb volt, hogy ha a beteg emberek bélflóráját a genetikailag módosított, de csíramentes környezetben nevelt egerekbe juttatták, az állatok majdnem kivétel nélkül SM-hez hasonló agyi gyulladásos tüneteket mutattak. Kísérletükben először bizonyították, hogy az SM betegek bélflórájának komponensei funkcionális szerepet játszanak a T-sejt aktivációban, és emberben az SM betegség triggerei lehetnek.

Prof. Marco Prinz neuropatológus (University Hospital Freiburg, Németország) egereken végzett vizsgálatai bizonyították, hogy a normális agytevékenység feltétele az érintetlen gyomor-bélrendszer, és az agy immunrendszere csak akkor működik kielégítően, ha a bélbaktériumok megfelelő táplálékot biztosítanak számára: "A rövid-láncú zsírsavak hiányában az agyi immunsejtek, a mikroglia sejtek jelentős mértékben zsugorodnak." A rövid láncú zsírsavak közül is kitüntetett szerepe van a proprionsavnak. Ha az SM-hez hasonló tüneteket mutató egerek ivóvizébe proprionsavat kevertek, agyi immunrendszerük regenerálódott.

Aiden Haghikia, (St. Joseph Hospital of Ruhr University, Bochum, Németország) neurológus és munkatársai azonnal kipróbálták, hogy a proprionsav vajon embereken is ilyen kedvező hatású-e. Az köztudodott volt, hogy az SM-betegek bélflórájának biodiverzitása kisebb, mint az egészségeseké. Míg egy egészséges ember belében közel 160 különféle baktériumfaj él, addig az SM-betegekében jóval kevesebb, ami nyilvánvalóan befolyásolja az általuk termelt zsírsavak mennyiségét is. És ez így is van, az SM-betegek vérében kevesebb a proprionsav. Haghkia egy észak-német tv adónak, az NDR-nek adott interjújában arról számolt be, hogy SM betegei a proprionsav pótlást követően energikusabbak, kevésbé fáradtak és kimerültek voltak. Vérvizsgálatuk során 30%-kal nagyobb immunsejtszámot és kevesebb gyulladásos sejtet találtak. A proprionsavnak nincs mellékhatása, és a megengedett napi bevitel 200-szorosa annak a dózisnak, amelyet a kutatók hatásosnak találtak, azonban klinikai vizsgálatok még nem történtek a proprionsavval. Táplálkozási szakemberek szerint a bél proprionsav termelése növényi alapú, nagy mennyiségű oldhatatlan rostot tartalmazó táplálékok bevitelével stimulálható (sok ilyen rostot tartalmaz az almahéj, a gabonahéj, a lencse, a dió és a pisztácia).

Dr. Terry Wahls amerikai orvos, aki maga is SM-beteg, egy TED Talk során az általa követett paleo diétát javasolja betegtársainak. Az előzetes vizsgálatok azonban e tekintetben nem sok eredményt hoztak.