Véletlen leletként talált „gyanús” elváltozás

Az agyalapi mirigyet is megjelenítő vizsgálatok tízből egy esetben kimutatnak a mirigyben „valamit”– többnyire ártalmatlan elváltozást.

A képalkotó vizsgálatok terjedésével meghonosodott az orvosi nyelvben egy új szakkifejezés: incidentalóma. A bal­jós hangzású név nem egy újfajta da­ganatos betegséget jelent, hanem olyan árnyékot/göböt/rendellenességet, amit más okból végzett vizsgálat fedezett föl, hiszen tünetet nem okoz, de ve­szélyes vagy veszélytelen volta az adott pillanatban nem teljesen nyilvánvaló.

Az első és legfontosabb tudnivaló az ilyen véletlen leletekkel kapcsolatban, hogy túlnyomó részük nem rosszin­dulatú daganatra hívja fel a figyelmet. A második lényeges tudnivaló az el­sőből következik: bár nyugtalanító ér­zés lehet együtt élni egy pozitív lelettel, egyáltalán nem biztos, hogy akár jelen­tős sugárterhelés árán is érdemes azon­nali alaposabb kivizsgálásba kezdeni. Lehet, hogy elég félévente vagy éven­te ellenőrizni, változott-e a kép, sőt az is lehet, hogy követésre sincs szükség. A betegnek és kezelőorvosának a pon­tos radiológiai szakvéleményt, a beteg korábbi betegségeiből, életmódjából, kockázati tényezőiből fakadó meg­nyugtató vagy figyelmeztető jeleket mérlegre téve kell eldöntenie, hogy mi a teendő – ha van teendő egyáltalán.

A tüdő elváltozásai

A tüdőrák gyakorisága és a még ma is nagyon gyakori terápiás kudarcok miatt a tüdőben – rendszerint CT-vel – talált göbök nagy figyelmet kívánnak. Szakmai ajánlás szerint a 4 mm-nél ki­sebb göbök nem igényelnek kivizsgálást akkor, ha a beteg tüdőrák szempontjá­ból kis kockázatúnak számít, azaz egész életében nem (vagy nagyon keveset) do­hányzott, azbesztport nem lélegzett be, családjában nem fordult elő tüdőrák, és neki sem volt olyan daganata, ami a tü­dőbe áttétet adhat. Ha a göb 8 mm-nél nagyobb vagy a határai szabálytalanok, az kis kockázat mellett is aggodalom­ra ad okot. Komoly gyanújelek esetén a CT-n kívül pozitronemissziós tomo­gráfiára (PET), szöveti mintavételre (biopszia) is szükség lehet. Ha a gyanú­jelek nem egyértelműek, a CT későb­bi ismétlése (12, 6 vagy 3 hónappal ké­sőbb) lehet a legésszerűbb. Tüdőrákból való gyógyulás után a legapróbb elté­rést is komolyan kell venni.

A máj és a vese elváltozásai

Elsődleges májrákra a legtöbbször alko­holfogyasztás vagy hepatitisz vírusfer­tőzés miatt kialakuló cirrózis (májzsu­gor) hajlamosít, emellett pl. a vastagbél daganatai áttétet adhatnak a májba. A máj jóindulatú elváltozásai közül el­terjedt a májciszta, a jóindulatú érda­ganat és a fogamzásgátló gyógyszert szedő nők adenómája. Mivel némelyik jóindulatú elváltozás elrákosodhat, eze­ket rendszeresen vizsgálni kell, műtéti eltávolításukra is szükség lehet.

A vesében az életkor előrehaladtával folyadékkal telt tömlőcskék (ciszták) alakulhatnak ki. Kb. minden harma­dik idős embernek van vesecisztája, az egyszerű veseciszták szinte mindig jó­indulatúak, követést és esetleg műtéti eltávolítást csak a nagyobb, összetet­tebb cisztikus elváltozások igényelnek.

Hormontermelő szervek elváltozásai

Az agyalapi mirigy ezer véletlenül ta­lált elváltozása közül 999 jelentéktelen sejtszaporulat vagy jóindulatú daga­nat. A nagyobbakat MRI-vel követik, és mérhetik a vérben a mirigy hormonjai­nak, pl. a prolaktinnak a szintjét.

A képalkotással vizsgált pajzsmiri­gyek kb. felében találnak göböt CT-vel, MRI-vel vagy ultrahanggal, de csak kis töredékük rosszindulatú. A göb klinikai jelentőségének megítélését a hormonszintek mérése, a rákkocká­zat megítélését a kockázati tényezők (pl. nyaki besugárzás, pajzsmirigyrák a családban) feltérképezése segíti.

A mellékvesében gyakoriak a ki­sebb ciszták és a nagyobb (1–4 cm-es) adenómák. Utóbbiakat 6–12 hóna­pon át szokás CT-vel vagy MRI-vel követni. Az ennél is nagyobb terimék speciális képalkotó vizsgálatokat és biopsziát tesznek szükségessé.