Az egészségesek számára is hasznosak az egészségügyi alkalmazások?

Az evvel a közleménnyel induló, ezentúl rendszeresen jelentkező e-Medicina rovatban leginkább az okostelefonra (smartphone) és egyéb mobil eszközökre fejlesztett, tudományos alapokon álló egész­ségügyi alkalmazások hasznáról és hiányossá­gairól lesz szó. A kérdés olyannyira lényeges, hogy több külföldi orvosi társaság felvetette: az okostelefonra letölthető egészségügyi al­kalmazások legyenek receptre is felírhatók, mert segítséget tudnak nyújtani a különböző betegségekben szenvedőknek abban, hogy jobban uralhassák állapotukat.

A címben feltett kérdés a patinás British Medical Journal (BMJ) áprilisi számában vál­tott ki vitát. (1) Pró és kontra érveket ismertet­tek, melyek mind megfontolandók, össze­gezni azonban – úgy vélem – mindenkinek magának kell azokat. Az egyértelmű, hogy saját tapasztalat megszerzése nélkül nem lehet állást foglalni. Pedig a véleményalko­tást nem lehet megkerülni, ezt hamarosan a betegek is ki fogják kényszeríteni. Mert használják ezeket az alkalmazásokat. Ezért nem lehet elmenni a kérdés mellett anélkül, hogy maguk az orvosok ne próbáljanak ki néhány alkalmazást, amit javasolhatnak is az irántuk affinitással bíró betegeiknek. Még akkor is, ha ezek egy másik „kultúra”, másik generáció eszközei. Talán ez alkalmat is ad az erre kevésbé fogékony orvosgenerációnak ahhoz, hogy megismerje magának az okostelefonnak és az általa nyújtott lehető­ségeknek a hasznát is – belépve ebbe az új kultúrába akár meg is fiatalodhat.

Az okostelefonra letölthető egész­ségügyi alkalmazások döntő többsége egy adott betegségben szenvedőknek nyújt segítséget. A legegyszerűbb példák: a diabéteszesek számára készült alkalma­zás az otthoni vércukormérések beírásával statisztikát készít, segít a diéta követésében. A hipertóniás beteg otthoni vérnyomásmé­rője kábel nélküli (wireless) kapcsolatban van az okostelefonjára letöltött alkalmazással (applikációval), ami gyűjti és megjeleníti a mérési adatokat. De vannak olyan alkal­mazások is, amelyek az egészséges életmód kialakításában és megtartásában segítenek a még nem beteg felhasználóknak: pl. a napi megfelelő kalóriabevitelt segítik vagy a napi mozgást kontrollálják. Ez utóbbi alkalmazások már évek óta elérhetők, és így hosszabb távú következtetések is levonhatók. Ugyan­akkor az még nem bizonyosodott be, hogy ezek az applikációk hosszú távon növelik-e a felhasználónak pl. az orvos által javasolt mozgáshoz való compliance-át, de az sem, hogy az egészségre károsak lennének.

Mit mondanak a támogató érvek? Az orvosok alapvetően a betegségek gyógyí­tására vannak kiképezve, és az egészség megtartásában kevésbé döntő a szerepük. (Orvosi feladat ez egyáltalán?) Ezt igyekez­nek segíteni (átvenni?) az életmód meg­változtatásában és az új életmód megtar­tásában segítséget nyújtó, alapvetően már az egészségesek által is használható applikációk. Használatukkal az „egészsé­gesnek maradni” célt lehet teljesíteni. Pél­dául, a fogyásban segítő applikációk sikere igazolja, hogy az elektronikus alkalmazások segítségével jóval nagyobb testsúlyvesztést lehet elérni, mint az ugyanezt támogató honlapok információinak böngészésével. Mivel az ember az okostelefonját minden­hova magával viszi, a napi kalóriabevitel és mozgásmennyiség ellenőrzése (pl. Lose It applikáció) látványosabb, és már csak ezért is jobb hatásfokú, mint a papír alapú segít­ségforrások. Két randomizált vizsgálat is alá­támasztotta a fentieket, azaz a tradicionális fogyást segítő programok és az ugyanezt szolgáló mobil alkalmazások eredményessé­gének különbségét. (2,3) Az okostelefonon futó alkalmazások mellett 3,9 kg-mal nagyobb fogyást lehetett elérni. Tudományos ellen­őrzésen is átment az USA-ban leginkább le­töltött két fitnesszalkalmazás, a Fitbit One és a Jawbone. Ezeknek az alkalmazásoknak ré­sze egy olyan hordozható eszköz, amely a lé­pésszámot méri (pedométer), és ezt szink­ronizálják a felhasználó okostelefonjával (az arra letöltött alkalmazással), vagyis átküldi arra az adatokat.

Ezek az alkalmazások a közel 10 éves történetük során bizonyították, hogy segí­tenek az egészségmegőrzésben (étrend, mozgás). Láttatják a felhasználóval azt, hogy milyen egészségügyi következményei van­nak a döntéseinek. Így szerepet kapnak az egészség megőrzésében, és egyben nem is drágák.

Ugyanakkor a Google és az Apple áruházakból (ún. store: itt érhetők el az okostelefonokra szánt alkalmazások) tíz­ ezernyi egészségügyi alkalmazás tölthető le. Ezt senki sem szabályozza. Bárki fel­töltheti oda az általa kitalált alkalmazást, és bárki letöltheti azt onnan (ingyen vagy pénzért). Igaz az is, hogy a legtöbb egész­ségügyi applikáció tudományosan nem tesztelt és nem validált tartalmakat, sőt akár az orvosi tanácsokkal ellentétes állítá­sokon alapuló adatbevitelekre támaszkodó következtetéseket is tartalmazhat. Például, a gyermekgyógyászati társaságok nem támogatják azoknak az applikációknak az alkalmazását, amelyek a hirtelen csecse­mőhalál megelőzését szolgálják, mert nem validált alkalmazásokról van szó.

Az USA gyógyszer-felügyeleti hatósága, az FDA azt jelentette be idén februárban, hogy csak azokat az egészségügyi alkalmazásokat fogja szabályozni, amelyek egészségügyi eszközökkel vannak összeköttetésben és azok eredményeit felhasználva vonnak le következ­tetést. A többi applikációt nem. Amelyek nem adnak orvosi tanácsot, amelyek csak adatokat gyűjtenek és amelyek segítségével a felhasz­náló állapotának monitorozására képes, azokat nem. Egészségügyi alkalmazások ezrei marad­nak tehát ellenőrzés nélkül.

Az ellenzők ezért azt mondják, hogy egészséges ember ne használjon egészség­ügyi mobil alkalmazásokat, mert nincs elég adat a hasznukról, és mert a szakértelem hiányából adódóan nem megalapozott ag­godalmakhoz vezetnek, ráadásul evvel még több munkát rónak az ellátókra (alapvetően a családorvosi praxisra). A legtöbb, egész­séggel kapcsolatos applikáció haszontalan, sőt káros – figyelmeztetnek. Nem szolgálják a korai diagnózist, nem alkalmasak a beteg­ség monitorozására sem. Annak a generá­ciónak adnak mankót, amelyik számára az egészsége való túlzott odafigyelés afféle divat. A technológiafüggő, neurotikus em­bert szolgálják ki.

A klinikai vizsgálatok döntő többsége jól körülhatárolt betegcsoportokkal folyik, ezért az eredményeket nem lehet egészsé­ges, fiatal populációra értelmezni – folyta­tódik az ellenzők képviselőinek véleménye. Mi értelme egészséges, fiatal embereket monitorozni? Milyen gyakori az egészsége­sek között a tünetmentes aritmia? Milyen gyakran emelkedik meg a vérnyomása egy normotenziós embernek? Hogyan változik az oxigénszaturáció, ami még normális? Mi­kor kóros a monitorozott magzat pulzusa? Ki fogja az adatokat értelmezni, ha a várandós asszony detektálja magzatának paraméte­reit? Az ezeket az adatokat vizsgáló, köve­tő applikációkat nem tesztelték, azok nem tudományosak, és kaput nyitnak a bizony­talanság felé, mert felesleges aggodalmat okoznak. Értelmetlen, nem megalapozott diagnózisokhoz vezetnek.

A Fitbit One fitnesszapplikáció alap­ja egy pedométer, melynek mérete AA elem nagyságú, így bármely ruhadarab­ra rögzíthető anélkül, hogy zavaró lenne. A pedométer maga régi találmány, lépésszá­mot mér, pl. azt, hogy mennyit lépcsőzünk. Ezt lehet okostelefonnal szinkronizálni, azaz a mért eredmények látványos formában a telefonon tárolódnak, és megjeleníthetők. A műszer megmutatja a napi lépésszámot – a napi aktivitás mértékét –, és jelzi azt, ha ez nem volt megfelelő, azaz inaktív volt a műszer viselője. Virtuális ajándékok járnak a viselőnek, ha sikerült a napi javasolt akti­vitást teljesítenie, ami a brit National Health Service (NHS) ajánlása szerint 10 000 lépés naponta. Az applikáció a lépésszámot lefor­dítja napi kalóriafelhasználásra is. Ráadásul a napi kalóriabevitelt mérő más alkalmazá­sokkal is szinkronizálni lehet.

A BMJ egy laikus szerzője, aki irodai, azaz ülőmunkát végez, hálás volt az alkal­mazásnak, mert segítségével többet gya­logolt: lépcsőn ment a munkahelyén a kü­lönböző megbeszélésekre, gyalog ment a vasútállomásra az otthonából, mindezt azért, hogy elérje a napi 10 000 lépést. Mivel az applikáció érzi a mozgást, így az alvási időt is érzékeli, sőt az alvás közbeni mozgást és nyugalmat, mely tudottan ös­szefügg a mély alvásban töltött fázisokkal és a közti felületes alvási periódusokkal. Erről is statisztikát kaphatunk. Ezeket látva a szerző észrevette: a nappali életmódja összefüggött az elalváshoz szükséges idő­vel. Ha pl. alkoholt fogyasztott, akkor hos­szabb időre volt szüksége az elalváshoz. Az alkalmazás segített neki abban, hogy az étkezését is jobban rendszerezze. A lényeg a vizualizálás és a játékosság: ha a barátok vagy családtagok is Fitbit One használók voltak, akkor az eredményeket össze lehet velük vetni, és ez a verseny akár nagyobb távok megtételére inspirál.

Véleményem szerint 2015-ben az orvos szerepe abban is áll, hogy azoknak a validált applikációknak a használatára biztas­son, amelyek segíthetnek az egészség­megőrzésben. Azokat az alkalmazásokat, amelyek adatainak értelmezésében egyér­telműen orvosi segítségre szorul a beteg, meg kell tanulnia az orvostársadalomnak is, hogy a vackot a hasznostól meg tud­ja különböztetni – ő maga és a laikus, aki a tanácsaira szorul. Talán éppen az or­vosoknak kellene proaktívan a legjobb, egészségmegőrzést szolgáló applikációk alkalmazására buzdítani, mert mára – meg­látásom szerint is – egyértelmű a rende­lőkben nyújtott életmódi tanácsadások sikertelensége.

Levelezési cím: www.artmedus.com, This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

Irodalom:

1. Husain I, Spence D. Can healthy people benefit from health apps? BMJ 2015;350:h1887

2. Spring B, Duncan JM, Janke EA, Kozak AT, McFadden HG, DeMott A, Pictor A, Epstein LH, Siddique J, Pellegrini CA, Buscemi J, Hedeker D. Integrating technology into standard weight loss treatment: a randomized controlled trial. JAMA Intern Med 2013;173(2):105–111

3. Burke LE, Styn MA, Sereika SM, Conroy MB, Ye L, Glanz K, Sevick MA, Ewing LJ. Using mHealth technology to enhance self-monitoring for weight loss: a randomized trial. Am J Prev Med 2012;43(1):20–26

4. Warman S. How I use health apps. BMJ 2015;350:h1896