Meggyőző bizonyítékok szólnak amellett, hogy a gyomor a PD patofiziológiájának szerves része.

A gondozók/ápolók és az orvosok egyaránt a transzdermális rotigotin tapaszt preferálnák az orális gyógyszereléssel szemben.

A rotigotin szignifikánsan javította az alvás feltöredezettségét, ezért hasznos módszer lehet a PD-t kísérő specifikus alvásproblémák kezelésében.

A Parkinson-betegségben (PD, Parkinson’s disease) szenvedők állapotának megítéléséhez nem elegendő a négy klasszikus motoros tünet – tremor, rigiditás, bradykinesia és poszturális isntabilitás − ismerete. A nem motoros tünetek közül a vegetatív diszfunkció kelti a legnagyobb érdeklődést mostanában, melyről bebizonyosodott, hogy fontos szerepet játszik a PD kórfolyamatában.

A PD-betegek sokkal gyakrabban és esetenként hosszabb időre szorulnak kórházi ápolásra, mint az átlagos betegpopuláció tagjai.

A betegek zöme „elégedett” vagy „nagyon elégedett” volt a kezeléssel, ami a tapaszra váltás után 6 héttel fennálló GI panaszok javulását illeti.

A krónikus orális DA- (ropinirol és pramipexol) kezelés az ICD fokozott kockázatával társul, a transzkután DA- (rotigotin) terápiával összehasonlítva.

A PD nem motoros és motoros aspektusai egyaránt befolyásolják a betegek mindennapi életét és egészséggel összefüggő életminőségét

Szoros összefüggés igazolódott a nem motoros tünetek száma és az általuk okozott betegségterhek között.

Immár a Parkinson Mozaik 7. számát tartják a kezükben. A korábbi gyakorlatnak megfelelően ebben a számban is az elmúlt időszak Parkinson-kórral kapcsolatban megjelent közlemények közül válogattunk ki néhány, érdeklődésre számot tartó publikációt. Mivel a motoros tünetek és azok kezelése mindenki számára közismert, ebben a kiadványban elsősorban a vegetatív diszfunkcióra (azok közül is elsősorban a gyomor-bél traktus zavaraira), illetve az életminőség szempontjaira szeretnénk felhívni a figyelmet.