Egy új tanulmány szerint a vérben lévő áttéti daganat DNS-ének vizsgálata az egyes betegekre jellemző információkat nyújthat, melyek segítségével a kezelőorvos még inkább személyre szóló kezelést írhat elő.

A daganatok kikerülik vagy elnyomják az immunrendszer spontán tumorellenes védekezését, ám az immunterápia ezt a blokádot áttörve akár több kezelésen progrediált betegek körében is tartós és komplett választ ered­ményezhet. Ezért az immunterápiát sokan már az onkológia ötödik egyen­rangú pillérének tekintik.

A jelen dolgozatban a patológus(ok) szerepét mutatjuk be a diagnosztikában, felvillantva néhány olyan „forró pontot”, melyek vizsgálata segíthet a tumorok diagnosztikájában, kezelésében.

A gerincoszlopba áttétet adó daganatok sebészi ellátása utáni prognózis megítélésére nincs egységesen elfogadott módszer.

Míg korábbi vizsgálatok igazolták a sorozatos PSA-szűrés mortalitáscsökkentő hatását, jelen közlemény szerint az egyszeri PSA vizsgálatnak nincs ilyen hatása.

Az agyi struktúrákból kiinduló primer intrakraniális tumorok ritkák, ötéves túlélési arányuk 33,4%. Osztályozásuk hisztopatológiai és immunhisztokémiai kritériumok alapján történik. A daganat gyanúját képalkotó (pl. gadolíniumos MRI) és kórszövettani vizsgálattal lehet meg­erősíteni vagy kizárni. Nincs specifikus képalkotási jel a primer agyi daga­natok, az áttétek és a nem neopláziás elváltozások elkülönítésére. A kezelés magába foglalhat műtétet, sugárkezelést és kemoterápiát. 

Az mRCC másodvonalú everolimus kezelése utáni túlélést jelző prognosztikai faktorok az amerikai onkológiai gyakorlatban. 

A másodvonalú everolimuskezelés utáni túlélést jelző prognosztikai faktorok metasztatikus vesesejtes rákban az amerikai onkológiai gyakorlatban.

Győrffy Balázs és mtsai áttekintése a klinikus számára is könnyen érthetően, logiku­san foglalja össze az emlőrák prognosztikai és terápiás jelentőséggel bíró multigén-vizsgálatairól összegyűlt legfontosabb tudnivalókat.

Breast Cancer Research, 2015. január

A patológiai diagnosztika az elmúlt 20 évben hatalmas változásokon ment keresztül, aminek alapja részben a tech­nológia korszerűsödése, valamint az informatika eredményeinek beépülé­se, másrészt és döntően a molekuláris medicina kifejlődése. A korábbi diag­nosztikus patológia mára további ágak­kal gyarapodott, mint a prognosztikus és prediktív patológia. Ezek eredménye­ként a patológus egyre inkább a korsze­rű betegellátó tevékenység meghatáro­zó szereplője, a betegség diagnózisának felállításától annak kezelésén át a beteg haláláig. Amennyiben ennek felismerése a szükséges humán és anyagi erőforrá­sok biztosításához vezet, ez multiplikátor hatása révén ma már kihatással van a be­tegellátó tevékenység egész folyamatára.