Az egyszeri PSA vizsgálatnak nincs túlélési haszna

Az Egyesült Királyságban tünetmentes férfiakon úgy találták, hogy az egyszeri PSA-mérés nem csökkenti a prosztatarákos halálozást. Eddig ez volt a legnagyobb vizsgálat ebben a témában.

A JAMA-ban megjelent Cluster Randomized Trial of PSA Testing for Prostate Cancer (CAP) vizsgálatba összesen 419 582, átlagosan 59,0 éves (50 és 69 év közötti) férfit vettek be az Egyesült Királyság 573 elsődleges ellátást végző (primary care) praxisából 2001 és 2009 között átlagosan 10 éves követésük 2016-ban ért véget. Kiértékelésre összesen 408 825 beteg volt alkalmas, a vizsgált csoportban 189 386 férfi, a kontroll csoportban 219 439 férfi szerepelt. A vizsgált csoport betegei közül 67 313 férfinél (34%) történt egyszeri PSA-mérés. Az átlagosan 10 éves követés után a vizsgálati csoportban 549 férfi (0,30/1000 személy/év), míg a kontrol-csoportban 647 férfi (0,31/1000 személy/év) vesztette életét prosztatarákban (RR: 0,96, 95%CI 0,85-1,08, P=0,50). A tanulmány első szerzője, Prof. Dr. Martin epidemiológus (University of Bristol, UK) az egyszeri PSA-mérést „alacsony intenzitású szűrésnek” (low-intensity screening) nevezte. Eredményeik ellentmondanak a sorozatos PSA szűrést végző európai ERSPC és az amerikai PLCO felmérések adatainak.

A CAP vizsgálatban a szűrt csoportban 8054 (4,3%), a kontroll csoportban 7853 (3,6%) prosztatarák alakult ki a megfigyelés 10 éve alatt (RR: 1,19, 95%CI 1,14-1,25, P<0.001). A különbség leginkább azzal függhet össze, hogy a szűrt csoportban jóval több Gleason 6 alatti – tehát jobb prognózisú - tumort észleltek, mint a kontroll csoportban: előbbiben 3263/189 386 eset (1,7%), utóbbiban 2440/219 439 eset (1,1%) fordult elő.  A mortalitás okától függetlenül az „intervenciós” csoportban 25 459 összes halál, míg a kontroll csoportban 28 306 összes halál következett be (RR: 0,99, 95%CI 0,94-1,03, p=0,49), ez lényegében nem jelent igazi különbséget. A szerzők szerint a tünetmentes férfiak egyszeri PSA mérésével nagyon sok alacsony-kockázatú prosztatarákot mutattak ki, melyeket nem is vettek volna észre, és kezelést sem igényeltek, de a veszélyesebb daganatok nem kerültek kimutatásra. A prosztatarákos halálozásban nem alakult ki különbség, ezért az egyetlen PSA mintavételt népességi szűrésre nem tartják alkalmasnak.

A szerkesztőségi közleményben Dr. Barry (Harvard Medical School, Boston, Massachusetts) nyíltan kijelentette: „az egyszeri PSA vizsgálat hatástalan”. Az európai ERSPC vizsgálat viszont egyértelműen kimutatta a sorozatos PSA vizsgálatok hasznát: a prosztatarákos halálozás a 9. évre 20%-kal, a 13. évre 21%-kal csökkent. Úgy véli, hogy a mortalitás csökkentése érdekében a PSA-szűrést 2-4 évenként érdemes megismételni.

Dr. Catalona urológus (Feinberg School of Medicine, Northwestern University, Chicago) szerint a CAP vizsgálatnak már a felvetése is irreális. A daganatok hatásos szűrését nem alapíthatjuk egyetlen vizsgálatra. Más probléma is van a CAP vizsgálattal: a kimutatott prosztatarákos betegeket továbbvitték a ProtecT vizsgálatba, és 3 csoportba osztották őket: radikális prosztatektómián, külső sugárkezelésen, vagy aktív ellenőrzésen esetek át. Ilyen módon az eredmények megkérdőjelezhetők. Ráadásul a kontroll-csoportba sorolt férfiakon is történhetett közben PSA-mérés. A ProtecT vizsgálat három randomizált csoportja között sem volt különbség a 10 éves halálozásban, mely átlagosan 1% körül volt, viszont lényeges különbség volt az áttéti betegség keletkezésében: 6,3/1000 fő volt a csak aktívan megfigyelteknél, 2,4/1000 fő volt a műtéttel ellátottaknál és 3,0/1000 fő volt a sugárkezelteknél.

Forrás: Medscape Medical News > Oncology