Kiélezett helyzetben van egészségügyünk, ezért különösen fontos az információ szabad, széles körű, de megfelelően szabályozott áramlása a rendszeren belül.Mostani számunkban magam írtam egy rövid tanulmányt erről a kérdésről, de egyben igyekeztem kollégáimat emlékeztetni a betegvizsgálat néhány olyan fontos elemére, amelyet talán régen tanultak, de sosem árt, ha újra átgondolják, és a mindennapi életben alkalmazzák. Szimpóziumunk fontos gyakorlati kérdést tárgyal: a nozokomiális pneumonia diagnózisát és terápiáját. Közismert tény, hogy a kórházakban elhunyt betegek jelentős hányada valamilyen kezelés közben szerzett infekció következtében hal meg. E fertőzések között kiemelkedően fontos szerepük van a pneumoniáknak, melyek jelentős részét ma már különleges – esetenként polirezisztens – kórokozók okozzák. Székely Éva főorvos asszony kitűnő, részletes bevezetője után a diagnosztika kérdéseivel foglalkozó cikket Prinz Gyula főorvos úr, a terápiát ismertető közleményt Szalka András főorvos úr kommentálja; mindketten részletesen kifejtik, hogy a magyarországi gyakorlat mennyiben különbözik a cikkekben leírtaktól. A hypertonia mindig aktuális kérdés: érdekes közleményt olvashatnak az arteriosclerosisnak a nagyerekben uralkodó vérnyomásra kifejtett hatásáról. A közelmúltban lezajlott, ASCOT vizsgálatban a betegek egy részének centrális ereiben is követni tudták a vérnyomást.Kiderült, hogy a „korszerű” vérnyomáscsökkentők erélyesebben csökkentik a centrális vérnyomást, mint a „hagyományos” gyógyszerek, ami magyarázhatja a morbiditásban és mortalitásban észlelt 15% körüli különbségeket.Mivel a nagyerek sclerosisa a szívre komoly terhelést róhat, az artériák merevségének az arteriográf nevű műszerrel, a periférián történő mérése jelentősen javíthatja a prognózis megítélését, a gyógyszerelés beállítását. Szépen illusztrált cikkünk és Temesvári András főorvos úr tömör kiegészítése értékes információkat szolgáltat ebben a témában. Lényegesen ritkább probléma a hypotonia, amely a lakosság 2-3%-ában alkati tulajdonságként jelentkezik. A nők 100 Hgmm-nél, illetve a férfiak 110 Hgmm-nél tartósan alacsonyabb szisztolés vérnyomása a lapunkban közölt érdekes cikk alapján az agyi teljesítmény csökkenésével járhat, és elősegítheti a demencia kialakulását. Nincs bizonyíték arra, hogy az ilyen vérnyomással élő embereknek tartósan vérnyomásemelő gyógyszert kellene adni, de az életmódbeli tanácsok (pl. sóban és fehérjében gazdag étrend, bő folyadékbevitel) hasznosak lehetnek a tünetek és remélhetőleg a hosszú távú cerebrális hatások mérséklésében. Folyovich András főorvos úr részletes kommentárja hasznos olvasmány e különleges cikk kiegészítésére. A reumatológia témájából olvashatnak a továbbiakban két közleményt, Bálint Géza és Gömör Béla professzorok értő kommentárjaival kiegészítve. Bár a tárgyalt betegségek – fáradásos ínsérülések, polymyalgia rheumatica, óriássejtes arteritis – patogenezis, tünetek és lefolyás szempontjából jelentősen különböznek egymástól, mindegyik tartós fájdalmakat, mozgás- és munkaképtelenséget okozhat. A terápiás ajánlásokról az értékes kommentárok is részletesen tájékoztatják Önöket, sőt az óriássejtes arteritisre vonatkozó rész értékelésére külön felkértük Süveges Ildikó professzor asszonyt is, hiszen ennek a betegségnek fontos szemészeti vonatkozásai is vannak. Csak örülni lehet, hogy Magyarországon is szinte korlátlanul hozzáférhetünk a déligyümölcsökhöz, és köztük a grépfrút nagy népszerűségnek örvend. Ez a rendkívül kellemes és egészséges gyümölcs azonban számos gyógyszer anyagcseréjét befolyásolja, fokozhatja azok mellékhatásait és toxicitását, mivel metabolizmusában azonos citokróm izoenzimet használ. Cikkünk részletesen ismerteti ezeket a fontos gyógyszereket (antiarritmiás szerek, kalciumcsatorna-blokkolók, sztatinok stb.). Betegeink korrekt tájékoztatásához – lásd a bevezetőt! – az is hozzátartozik, hogy erre figyelmeztessük őket a gyógyszerek felírásakor.Rövid, de fontos cikket olvashatnak a tünetmentes bacteriuriáról; tapasztalatom szerint sokan nem tudják, hogy krónikus húgyúti megbetegedésben – különösen, ha azt pangás, fejlődési rendellenesség, kő vagy katéter tartja fenn – a pyuria és bacteriuria mindig csak átmenetileg szüntethető meg, és a kezeléssel csak a rezisztens törzsek számát növeljük. A lehetőleg célzott antibakteriális terápiát azokra az időszakokra kell hagyni, amikor a gyulladás exacerbálódik, és a beteget sepsis fenyegetheti.Gazdag irodalomjegyzékkel ellátott közleményünket Mátyus János tanár úr értő kommentárja egészíti ki. Fertőzések esetén ma már egyre inkább számba kell vennünk a szisztémás mycosis lehetőségét, elsősorban immundeficiens vagy immunszupprimált állapotokban. A különböző gombák által okozott fertőzéseket részletesen ismerteti cikkünk, és Pálóczi Katalin professzor asszony önálló tanulmánynak is beillő részletes kommentárja még jobban eligazítja olvasóinkat e veszélyes betegségek felismerésében és kezelésében. Végül egy kardiológiai témájú cikket adunk közre a diasztolés szívelégtelenségről, melynek Vályi Péter főorvos úr által írt igen részletes kommentárjából tiszta képet nyerhetnek erről a hypertoniában meglehetősen gyakori kórállapotról. Végül, bizonyítékokon alapuló orvoslással foglalkozó rovatunkban ismét Matos Lajos tanár úr és Jermendy György professzor úr jelentkezik egy-egy nemrég lezárt, fontos tanulmány ismertetésével.

A vázizomzat sérüléseit gyulladásos természetűnek tartják, ezért kezelésükre gyakran rendelnek nem szteroid gyulladásgátló szereket. A gyulladás azonban a gyógyulási folyamat nélkülözhetetlen eleme, csökkentése akár kedvezőtlen hatású is lehet. Az íngyulladásnak nevezett ínsérülések valójában nem gyulladásos, hanem degeneratív elváltozások. A vázizomsérülések patofiziológiájának és gyógyulási folyamatának elemzése megkérdőjelezi a nem szteroid gyulladásgátlók alkalmazását, jóllehet számos kezelési protokoll részét képezik. Mivel a nem szteroid gyulladáscsökkentőknek komoly mellékhatásaik vannak, nem feltétlenül ezeket kellene elsőként választani a vázizomsérülések kezelése során. A vázizomzat sérülései miatt közel ugyanannyi beteg keresi fel háziorvosát, mint felső légúti betegségek kapcsán.1 A vázizomsérülések kezelésére az orvosok hajlamosak azonnal nem szteroid gyulladásgátló (NSAID) szert rendelni. Jelenleg a nem szteroid gyulladásgátlók az egyik leggyakrabban felírt gyógyszercsoport az Egyesült Államokban. Széles körű alkalmazásuk ellenére megkérdőjelezhető, hogy valóban helyük van-e a vázizomsérülések kezelési protokolljában (nevezetesen a gyulladáscsökkentő hatás klinikai előnyeit vitatjuk). Bár eredetileg az aszpirinnél biztonságosabb alternatívaként kerültek forgalomba, a nem szteroid gyulladáscsökkentőknek súlyos emésztőszervi és egyéb mellékhatásaik vannak. Közleményünkben áttekintjük a vázizomsérülések patofiziológiáját és gyógyulási folyamatát, valamint a vázizomzat sokféle nem reumás jellegű sérülése esetén alkalmazott nem szteroid gyulladásgátlók hatékonyságával kapcsolatos klinikai tapasztalatokat.