A cikk az otthoni felhasználásra tervezett hüvelyi önmintavételi eszköz és a hozzá kapcsolódó multimarker-technológia fejlesztését, validálását és klinikai értékelését mutatja be. A projekt célja az volt, hogy a jelenleg alkalmazott citológiai szűrővizsgálatok (Papanicolaou, Pap-teszt) érzékenységét és specificitását javítsák egy olyan rendszerrel, amely egyidejűleg több sejtes és molekuláris paramétert elemez, miközben a mintavételt a nők számára saját otthonukban, egészségügyi személyzet részvétele nélkül teszi lehetővé. A retrospektív és prospektív vizsgálatok (összesen > 1 500 résztvevő) során kimutatták, hogy az új eszköz 93%-os szenzitivitást és 95%-os specificitást biztosít a HPV-pozitív, előrehaladott előképző elváltozások felismerésében, szignifikánsan felülmúlva a hagyományos Pap-tesztet (szenzitivitás ≈ 70%). A fejlesztett multimarker-panel (DNS- és proteomikai markerek) kimutatható mennyiségben jelen van a teljes citológiai mintában, így a mintavétel előkészítésekor nincs szükség sejtkülönítésre. A cikk tárgyalja az eszköz tervezését, a prototípus gyártását, a bioinformatikai elemzési pipeline-t, valamint a klinikai validációt. Végül a jövőbeli fejlesztési irányokat és a széleskörű bevezetés gazdasági hatásai is tárgyalásra kerülnek.

Hidrofil és hidrofób tulajdonságokkal egyaránt rendelkezik az emberi verejték elemzésére alkalmas, okosórákban is használható szenzor.

Tehénből származó decellularizált hidrogél mutatott ígéretes preklinikai eredményeket a meniszkusz sérüléseinek kezelésében.

A daganat eltávolítását követően a gyógyszeradagoló film akadályozza meg a tumor kiújulását. 

A magyar részvétellel folyó oxfordi kutatás ígéretes eredményeket hozott, amelyeket a későbbiekben az agysérülések gyógyításában használhatnak.

A kutatók elsősorban az atópiás dermatitisz terápiáinak kifejlesztésére használják majd a minden eddiginél emberszerűbb modellt.

A nyílt forráskódú tudományos eszközök és reagensek, valamint a megfizethető árú 3D-printerek demokratikus forradalmat indítottak az alapkutatásban és a diagnosztikában.

Bevezetés
A sclerosis multiplex (SM) diagnózisa radiológiai és klinikai feltételeket is megkövetel. A radiológiai kritériumok a léziók karakterisztikáján, illetve azok elhelyezkedési mintázatán alapulnak. Az MRI térerejének növekedésével az egyes léziók tulajdonságai jobban vizsgálhatók, az SM-léziók jobban elkülöníthetők egyéb lézióktól, ugyanakkor például a korábban SM-re specifikusnak tartott, lézión belül észlelhető centrális véna jelenleg már úgy tűnik, sokkal általánosabban fordul elő a különböző, más betegségekre jellemző elváltozásokban is. Jelenleg egy T2 szekvencián észlelhető magas jeladású lézió utalhat demielinizációra, vagy lehet nem specifikus fehérállományi (NSWM) elváltozás jele (öregedés, migrén, kisér-betegség). Ezen eltérések megítélése a tradicionális MRI-technikákkal 2 dimenziós korlátok közé van szorítva a mindennapi gyakorlatban, továbbá felszíni jellegzetességeik, pontos alakjuk is ismeretlen. Jelen vizsgálat ezen korlátokon átlépve, az SM-ben és az NSWM-betegségben észlelhető léziókat 3 dimenziós alakjuk és felszíni tulajdonságaik alapján próbálta elkülöníteni.

Az okostelefonon működő validált vérnyomásmérés még várat magára, de mára közel került a tudomány a megoldáshoz egy munkacsoport 3D-ben nyomtatott, az okostelefont kiegészítő prototípusával. A részben a mandzsettás vérnyomásmérés elvét alkalmazó frappáns módszert kis esetszámú vizsgálatban, de sikeresen validálták, és nagyon-nagyon felhasználóbarát.

Idén 200 éve, hogy a francia René Laennec papírosból készült sztetoszkópjá­val tbc-s nőbetegének mellkasát hallgatta. Később Laennec fából készítette el találmányát, tölcsérrel a beteg mellkasa felé eső végén. Az orvoslás iko­nikus szimbólumának sorsa mára fordulópontjához érkezett. A hangokból olvasó bűvös diagnosztikus eszköz, mellyel képzett használója a mellkason keresztül mintegy „belelát” a betegbe, a digitális technika jóvoltából zseb­ultrahanggá fejlődött, amely ténylegesen a mélybe lát.