Az ERBB2 mutációt hordozó NSCLC terápiájában mutatkozott ígéretes gyógyszerjelöltnek a szevabertinib.

A prediabetesben szenvedők vesefunkciója az idő múlásával kétszer nagyobb valószínűséggel romlik, mint azoké, akik glükózszintje normális.

A bőrtumorok közül a kaukázusi rasszba tartozó betegeknél a keratinocyta ere­detű bazálsejtes karcinóma és a laphám­sejtes karcinóma (cSCC) teszi ki az esetek körülbelül 90–95%-át, melyeket ha időben felismerünk és kezelünk, akkor a betegek 5 éves túlélése több mint 98%-os.

Az empagliflozin és a finerenon kombinációja jelentősen és tartósan csökkentette az albuminuriát a krónikus vesebetegségben és 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél.

Jelentős változások kerültek be a Kidney Disease: Improving Global Outcomes (KDIGO) szervezet krónikus vesebetegség kezelésére vonatkozó ajánlásaiba.

Az SGLT2-gátlók krónikus vesebetegségben igazoltan csökkentik a halálo­zás és a veseelégtelenség kockázatát, alkalmazásuk azonban ritkább, mint az irányelvek alapján várható lenne. Az ausztrál népességre reprezentatív tanulmány szerint a krónikus vesebetegek 44,2%-a alkalmas lenne SGLT2- gátló kezelésre, és a megfelelő terápia alkalmazásával évente 1312-vel csökkenne a kialakuló veseelégtelenség, 3644-gyel pedig a kardiorenális események száma Ausztráliában. Eredményeik alapján az SGLT2-gátlók széles körű, megfelelő alkalmazása populációszinten is jelentős egészség­ügyi előnnyel járna.

The Lancet Regional Health – Western Pacific, 2024. február

A gyógyszerek által okozott tüdőbetegségek heterogén csoportot alkotnak, melyeknek hátterében többféle gyógyszercsoport állhat. Az intersticiális tüdőbetegségek kialakulásában egyre gyakrabban mutatható ki valamilyen gyógyszertoxicitás, és a potenciális kiváltó szerek listája sajnos egyre bővül.

Számos vizsgálat igazolta az SGLT2-gátlók vesére kifejtett előnyös hatását, melyet a gyógyszercsoport vércukorszint-csökkentő hatása önmagában nem magyaráz. Az elmúlt évek tanulmányai alapján az SGLT2-gátlók a ve­sében kifejtett hemodinamikai változásoknak, a glomeruláris nyomás csök­kentésének köszönhetik jótékony hatásukat. Az SGLT2-gátló kezelés meg­kezdésekor gyakran észlelt hirtelen, jellemzően kisfokú eGFR-csökkenés ezen hemodinamikai változás jele, és több tanulmány szerint a hosszú távú, vesefunkcióra kifejtett előnyös hatással függ össze, így megjelenése ked­vező előjelnek tekinthető. 

Az SGLT2-gátlók korábbi vizsgálatok alapján kedvezően hatnak a vese­funkcióra 2-es típusú cukorbetegek egyes csoportjainál, azonban a hosszú távú hatás kevésbé válogatott betegeknél eddig nem volt tisztázott. Egy nemrég bemutatott tanulmányban egy nagy adatbázisban szereplő 2-es típusú cukorbetegeknél vizsgálták az empagliflozin hosszútávú, vesére kifejtett hatását DPP4-gátlókkal szemben. A vizsgálat eredményei szerint az empagliflozin, és az SGLT2-gátlók általában kedvezőbben befolyásolják a vesefunkció hosszútávú alakulását a DPP4-gátlókkal összehasonlítva.

Az onkológiában főszerepet kapott immun- és target terápiák hatásmecha­nizmusuknak köszönhetően a kemoterápiáktól eltérő mellékhatásokkal rendelkeznek. Gyakran fordul elő bőrtünet, ami rontja az életminőséget, és a kezelés megszakításához, leállításához vezethet, ezért ismerete nél­külözhetetlen az onkológiai betegek ellátása során.