A KDIGO új CKD kezelési irányelvei

A krónikus vesebetegség (CKD) diagnózisára, a nátrium-glükóz kotranszporter-2 (SGLT-2) gátlók első vonalbeli terápiaként történő alkalmazására, valamint a vesebetegség és a kardiovaszkuláris kockázat csökkentésére irányuló személyre szabott kezelési megközelítésekre vonatkozó frissítések a legjelentősebb változások a Kidney Disease: Improving Global Outcomes (KDIGO) szervezet ajánlásai között.

A KDIGO legutóbbi CKD-irányelve 2012-ben jelent meg, és az azóta bekövetkezett fejlődés szükségessé tette az irányelv frissítését. Az SGLT-2-gátlók, a glükagonszerű peptid-1 (GLP-1)-agonisták és a nem-szteroid mineralokortikoid receptor antagonisták (ns-MRA-k) olyan új gyógyszerek, amelyek megváltoztatták a CKD lefolyását.

A KDIGO-irányelv nemrégiben összefoglalója, amely a március közepén jelent meg online az Annals of Internal Medicine című szaklapban, a legtöbb bizonyítékkal rendelkező ajánlásokra összpontosít.

Az iránymutatás legfontosabb ajánlásai:

Alkalmazzuk az albuminuria és a cisztatin C meghatározását a CKD diagnózisában és a rizikóstratifikációban (a cisztatin vizsgálat azonban nem áll széles körben rendelkezésre).

Használjuk az SGLT2-gátlókat a CKD első vonalbeli terápiájaként.

A hiperkalémia kezelésére ne használjuk az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) gátlókat és az angiotenzinreceptor-blokkolókat (ARB), és az nsMRA-kat csak végső megoldásként adjuk a diéta/káliumkötők/loop diuretikumok alkalmazása után.

„Folyamatos innováció”

Az irányelvek kidolgozásához a Johns Hopkins Egyetem egy csoportja elvégezte a 2023 júliusáig megjelent releváns tanulmányok bizonyítékainak szintézisét és metaanalízisét. Egy munkacsoport, amelyben nefrológusok, alapellátó orvosok, belgyógyászok, CKD-vel élő emberek és más szakértők vettek részt, segített a klinikai gyakorlati pontok kialakításában és az irányelvek kidolgozásában. A teljes iránymutatás 28 ajánlást és 141 gyakorlati pontot tartalmazott.

A legfontosabb ajánlások között a következők szerepelnek:

Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a cisztatin C-re a becsült glomeruláris filtrációs ráta (eGFR) értékelésénél a CKD értékelése során.

A kreatinin és a vizeletalbumin helyszíni vizsgálata távoli területeken.

A veseelégtelenség előrejelzésének egyénre szabott, kockázatalapú megközelítésre való áttérés, validált előrejelző egyenletek, például a veseelégtelenség kockázati egyenletének használatával.

SGLT-1-gátló alkalmazása cukorbetegségben szenvedő és nem szenvedő CKD-s betegek esetében;

Sztatinok alkalmazása 50 éves és idősebb CKD-s felnőttek esetében.

Ezen túlmenően az iránymutatás javasolja az ACE-gátlók vagy ARB-k adagjának csökkentését (vagy abbahagyását), ha tüneti hipotenzió vagy a gyógyszeres kezelés ellenére nem kontrollált hiperkalémia áll fenn, vagy ha a veseelégtelenség kezelése során az urémiás tünetek csökkentésére kerül sor.

Az iránymutatás továbbá azt ajánlja, hogy a >40%-os 2 éves veseelégtelenségi kockázati küszöbértéket az eGFR-alapú kritériumok és egyéb klinikai megfontolások mellett a vesepótló kezelésre való felkészülés időzítésének meghatározására is fel lehet használni, beleértve az érrendszeri hozzáférések tervezését vagy a transzplantációra való beutalást.

Azt is hangsúlyozzák, hogy az iránymutatás megjelenése óta új tanulmányok jelentek meg, például a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő CKD-s betegeknél a szemaglutiddal végzett FLOW vizsgálat ezért a szerzők a KDIGO-irányelveket rendszeresen frissítését ígérik.

Bár az összefoglaló nem tárgyalja a GLP-1 receptor agonisták szerepét, az irányelv ajánlja azok használatát CKD-ben szenvedő, cukorbetegek számára. feltehetően az azóta folyamatosan megjelenő eredmények fényében hamarosan igazolódik, hogy ezen készítmények alkalmazásáról nem cukorbeteg, de túlsúlyos vagy elhízott CKD-s betegek esetében is előnyös.

Forrás:

Evaluation and Management of Chronic Kidney Disease: Synopsis of the Kidney Disease: Improving Global Outcomes 2024 Clinical Practice Guideline https://www.acpjournals.org/doi/10.7326/ANNALS-24-01926

Effects of Semaglutide on Chronic Kidney Disease in Patients with Type 2 Diabetes https://www.nejm.org/doi/full/10.1056/NEJMoa2403347