Gyors szívverés krónikus vesebetegségben
A magasabb nyugalmi pulzusszám nem dialízisfüggő krónikus vesebetegségben növeli a szív- és érrendszeri események fokozott kockázatát.
- A vesebetegség progressziójának előrejelzése
- Hyperuricaemia és cardiovascularis kockázat
- RAS-gátlás vesebetegség esetén – folytassuk vagy függesszük fel?
- RAS-gátlók szerepe az előrehaladott krónikus vesebetegségben
- SGLT2-gátlók a nem diabeteses krónikus vesebetegek kezelésében
- SGLT2-gátlók a kardiovaszkuláris és vesevédelemben: primer vagy szekunder prevenció?
A magasabb nyugalmi pulzusszám, még a normális tartományon belül is, a nem dialízisfüggő krónikus vesebetegségben (CKD) szenvedő betegeknél a halálozás és a szív- és érrendszeri események fokozott kockázatával függ össze.
Az emelkedett nyugalmi pulzusszám az általános populációban a teljes halálozás és a kardiovaszkuláris események független kockázati tényezője; a krónikus vesebetegségben (CKD) szenvedőknél azonban nem egyértelmű a pulzusszám és a halálozás közötti összefüggés.
Hirotaka Saito (Fukushima Medical University, Fukushima City, Japán) és a Scientific Reports folyóiratban online megjelent CKD Cohort Study-jukban a nem dialízisfüggő CKD-s betegek longitudinális adatait elemezték, hogy megvizsgálják a nyugalmi szívfrekvencia és a kedvezőtlen klinikai kimenetel közötti összefüggést.
A betegeket nyugalmi szívfrekvenciaájuk alapján négy csoportra rétegezték: < 70, 70-79, 80-89 és ≥ 90 ütés/perc.
Az elsődleges és másodlagos kimenetelek a teljes halálozás, illetve a kardiovaszkuláris események voltak, ez utóbbi kategóriába a szívinfarktus, az angina pectoris és a szívelégtelenség tartozott.
A kutatók 1353, nem dialízisfüggő CKD-s beteget vontak be a vizsgálatba (medián életkor 65 év; 56,7% férfi; medián becsült glomeruláris szűrési ráta 52,2 ml/perc/1,73 m2), akiknek a medián szívfrekvenciája 76 ütés/perc volt.
A 4,9 éves medián megfigyelési időszak alatt 123 beteg halt meg, és 163 betegnél alakult ki kardiovaszkuláris esemény. A 70 ütés/perc-nél kisebb nyugalmi szívfrekvenciával rendelkező betegekben a 80-89 és ≥ 90 ütés/perc nyugalmi szívfrekvenciával rendelkező betegekhez képest 1,74, illetve 2,61 volt az összes okból bekövetkező halálozás korrigált kockázati aránya. Hasonlóképpen, a kardiovaszkuláris események kockázata magasabb volt a 80-89 ütés/perc pulzusszámú betegeknél, mint a < 70 ütés/perc pulzusszámúaknál (kiigazított kockázati arány, 1,70).
Jelen vizsgálat alátámasztotta azt, hogy a szívfrekvencia csökkentése hatékony lehet a 70/perc-nél magasabb pulzusszámú CKD-s betegek esetében, mivel a halálozás kockázata a 70/perc-nél lassabb pulzusszámú betegeknél volt a legalacsonyabb.
A szerzők a szívfrekvenciát nem elektrokardiográffal, hanem standard vérnyomásmérővel vagy automatizált eszközzel mérték, ami a mérés változékonyságát okozhatta. A vizsgálat megfigyelési jellege kizárta a szívfrekvencia és a klinikai kimenetel közötti ok-okozati összefüggések megállapítását. Ezenkívül nem mértek olyan változókat, mint az életmódbeli tényezők, az alapbetegségek és a társadalmi-gazdasági tényezők, amelyek befolyásolhatták az eredményeket.
Forrás:
Saito, H., Tanaka, K., Ejiri, H. et al. Elevated resting heart rate is associated with mortality in patients with chronic kidney disease. Sci Rep 14, 17372 (2024). https://doi.org/10.1038/s41598-024-67970-2
