Az autoimmun hepatitis diagnózisa a klinikai kép, az emelkedett transzamináz, a magas gammaglobulinszintek, valamint az autoantitestek kimutatásán és a májbiopszia-hisztológia leletén alapul. A betegség kortikoszteroidokra, valamint más immunmoduláns gyógyszeres terápiára az esetek 80%-ában jól reagál. A kezelés célja a májgyulladás remissziójá­nak indukálása és fenntartása. Ezáltal megelőzhető a cirrhosisba történő progresszió, sőt a fibrosis reverziója is bekövetkezhet. A betegek élethos­szig tartó gondozást igényelnek; ha a terápiás válasz kedvező, a túlélés hasonló lehet az átlag populációéhoz.

A célzott alfa-részecske terápia felbontja az amiloid-béta plakkok kovalens kötéseit, így nem alakulnak ki nagyobb lerakódások.

Bár Európa számos országában csökkent az extrém meleg okozta halálozás, az egészségkárosító hatások mérséklése érdekében további erőfeszítésekre van szükség.

Az autoimmun szerológiai diagnosztika központi szerepet játszik a nefrológia és a reumatológia területén számos olyan betegség felismerésében, amely kezelés nélkül vagy későn felismerve nagy morbiditással és halálo­zással járhat. Ezen autoimmun betegségek későbbi lefolyása szempontjából alapvető fontosságú a korai felismerés és kezelés. A racionális antitest-diagnosztika fontos része a kórismézésnek és a követésnek.

A gasztroenterológia és a hepatológia nem csak a szisztémás autoimmun betegségek emésztőrendszeri érintettségével foglalkozik; számos olyan immunológiai eredetű kórképet ismerünk, amely elsődlegesen a gyomor-bél traktust, a hasnyálmirigyet vagy a májat érinti, és amelyekben gyak­ran szervspecifikus antitestek is kimutathatók. A közleményben a szerzők szervről szervre haladva foglalják össze a legfontosabb emésztőrendszeri autoimmun állapotok diagnosztikáját.

Az osteoarthritis etiológiájában és patogenezisében a biomechanika, a gyulladásos és az immunrendszer komp­lex szerepe igazolt. Az elmúlt években ez a felismerés alapvetően változtatta meg a terápiás szemléletet is: a hagyományos fájdalomcsillapítók helyett a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) alkalma­zása nagyobb hatékonyságú, hiszen az NSAID készítmények a periférián is hat­nak, nemcsak a fájdalmat, de a gyulladást, a synovitis mértékét is csökkentik. A jól ismert mellékhatások miatt elsősorban a lokális alkalmazás ajánlott.

Finn kutatók 13 olyan kromoszómarégiót azonosítottak, amelyek a terhességi diabétesszel hozhatók összefüggésbe.

Az immunglobulinok kimutatásán alapuló egyszerű teszt 90% feletti pontossággal azonosította az SM-et a klinikai vizsgálatok során.

A JCV-ellenanyag szerostátuszának változása való életből származó adatok alapján

A béta-1a interferon pegilált formájának farmakokinetikai jellemzői az anyatejben