Vizsgálatunk célja a Semmelweis Egyetem (SE) gyermekklinikáin kezelt Ewing-szarkómás gyermekek túlélési mutatóinak elemzése volt. A vizsgálat során a 2001 és 2013 között a SE gyermekklinikáin gondozott betegek klinikai adatait (életkor, lokalizáció, diagnózisig eltelt idő, metasztázis jelenléte) vizsgáltuk az össztúlélés szempontjából. Az adatokat Kaplan–Meier-féle becsült túléléssel és log-rank-teszttel elemeztük. A vizsgált időszakban elemzett 78 beteg átlagéletkora a diagnóziskor 11,16 év, az átlagos követési idő 6,29 év volt. Az első tünetek megjelenésétől a diagnózis felállításáig a betegek 57%-ánál 6 hónapnál kevesebb idő telt el. A betegség 53,8%-ban primeren metasztatikusnak bizonyult (csak tüdő 29,5%, egyéb 24,3%). A betegek 5, illetve 10 éves össztúlélése 68,1%, illetve 60,4% volt. Az össztúlélés a vizsgált paraméterek közül csak áttétek jelenléte esetén tért el szignifikánsan (lokalizált: 88,5%, csak tüdőáttét: 63,5%, egyéb áttét: 40,9%). A SE Gyermekklinikáin kezelt gyermekek túlélési esélye hasonló a fejlett nyugat-európai országok betegeinek túléléséhez. Magy Onkol 62:230–236, 2018

Kulcsszavak: Ewing-szarkóma, csontdaganat, gyermekkor, túlélés, prognosztikai faktorok

A franciaországi Institut Curie kutatói a csontszarkóma új típusát azonosították, mely főként serdülőknél és fiatal felnőtteknél alakul ki. A most felismert új forma sok tekintetben hasonlít a Ewing-szarkómához, létrejöttéért azonban attól eltérő kromoszómális eltérések felelősek.