A sclerosis multiplexes (SM) betegek rokkantsága származhat relapszushoz társuló állapotromlásból (RAW) vagy relapszustól független progresszióból (PIRA). A jelen tanulmány szerzői megvizsgálták, hogy a relapszusok milyen mértékben járulnak hozzá a rokkantsághoz a betegség lefolyása során, hogyan kezdődik a korai progresszió, és mennyire késlelteti az SM gyógyszeres kezelése a rokkantság kialakulását.

Az elmúlt évtizedben a sclerosis multiplex (SM) lefolyásának spektruma megváltozott. A természetes kórlefolyás enyhébbnek tűnik, a demielinizációs megbetegedés első jeleitől kezdve a progresszív szakaszáig. Ez valószínűleg több tényező kölcsönhatásának eredménye, beleértve a diagnosztikai kritériumoknak és a sclerosis multiplex epidemiológiai jellemzőinek változását, a korai és megfelelő betegségmódosító kezelések hatását, és a népesség általános egészségi állapotának javulását.

Egy új kutatás az S1P-receptor-modulátor fingolimod és a B12-vitamin jótékony kölcsönhatását írta le a Sclerosis multiplex terápiájában.

Relapszus, rebound aktivitás

A vizsgálat során kérdőívekkel szerették volna felmérni az SM-betegek COVID-19 oltásokkal kapcsolatos kilátásait és tapasztalatait, illetve azonosítani a betegek oltási hajlandóságát befolyásoló tényezőket.

Az igen hosszú láncú zsírsavak kimutatása és eltávolítása egyaránt hasznos lehet több demielinizációs kórkép diagnosztikájában és kezelésében.

Egy új kutatás szerint az autológ hematopoietikus őssejt-transzplantáció (AHSCT) a másodlagos progresszív sclerosis multiplexben (SPMS) előnyösebb más betegségmódosító terápiáknál (DMT).

Az elmúlt években jelentős előrelépés történt a sclerosis multiplex hátte­rében zajló patológiai folyamatok feltárásában, mellyel együtt a betegek életminőségének javulását eredményező több új kezelési lehetőség vált elérhetővé.

Egy új vizsgálat eredményei szerint a sclerosis multiplex betegségmódosító terápiái asszisztált reprodukció esetén a relapszusok kockázatának csökkentése mellett növelik a teherbeesés esélyét is.