A fej-nyaki laphámsejtes carcinoma (HNSCC, head and neck squamous cell cancer) olyan malignus elváltozás, amelynél ideálisnak tűnik az epidermális növekedésifaktor- receptor (EGFR, epidermal growth factor receptor) gátlásán alapuló terápiák – ellenanyagok vagy kis molekulatömegű tirozin-kináz (TK, tyrosine kinase) gátlók – alkalmazása. Az EGFR-protein a tumorok több mint 90%- ában magasabb szinten expresszálódik, mint az ép szövetekben, és e fokozott expresszió kedvezőtlen prognózist von maga után. Azok a preklinikai modellekből származó adatok, amelyek az EGFR-gátlók fenti két osztályának legalábbis additív hatását igazolják cisplatinnal kombinálva, a kombinációs terápia alkalmazásának jogosultságát támasztják alá. Az eddigi tanulmányok rekurrens HNSCC-esetekben vizsgálták a cetuximab hatékonyságát cisplatinnal és platina + fluorouracil (FU) kombinációval együtt adva, kiújulás esetén elsőként választott szerként és platinaszármazékokra refrakter betegek kezelésére, míg a kis molekulatömegű TK-inhibitorokat monoterápiában tesztelték második vagy harmadik vonalbeli kezelésre. Kiújuló betegségben egyelőre nincs megfelelő protokoll az EGFR-gátlók palliatív adagolásának optimális időzítésére. Az HNSCC elvi előnye, hogy a tumor könnyen hozzáférhető biopsziás mintavételre, ami könnyebbé teheti a molekuláris célzott terápiák EGFR-től távol eső jelátviteli utakra gyakorolt feltételezett hatásainak tanulmányozását. Összehasonlító szöveti vizsgálatokra van szükség az EGFR-jelátviteli utak tumorbiológiában betöltött szerepének jobb megértéséhez, illetve olyan prediktív markerek azonosításához, melyek segítséget nyújthatnak a költséges terápiákra várhatóan reagáló betegek körének optimális kiválasztásához. A Journal of Clinical Oncology némi betekintést ad e kérdésekbe, egy analízis pedig az EGFR-ellenanyag-terápiával kiegészített sugárkezelés (RT, radiotherapy) életminőségre gyakorolt hatását tárgyalja.