Egy finn vizsgálat szerint már a diagnózist megelőzően is gyakoribb a pszichotrop szerek használata a Parkinson-kóros betegek körében.

Évente 2–3000-re becsülhető az idiopátiás perifériás facialis paresis (a továbbiakban: Bell-paresis) eseteinek száma hazánkban. Incidenciája és prevalenciája közel azonos, hiszen a betegek ~80–94%-a 3–9 hónap alatt kezeléssel vagy anélkül meggyógyul. A tünetmentessé válás esélyét a 72 órán belül megkezdett, rövid távú szteroidkezelés szignifikánsan növeli. A Bell-paresis a betegek ~10%-ánál, általában tíz éven belül – azonos vagy a kontralaterális arcfelet érintően – megismétlődik.

Az új modell magyarázatot adott arra, miért nem működnek a szokásosan alkalmazott gyulladáscsökkentő kezelések.

Egy metaanalízis a demencia kockázata és az ülő életmód, az alvási és testmozgási szokások közötti összefüggéseket számszerűsítette.

Különösen a nők körében emelkedik meg poszt-COVID szindrómában a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának kockázata.

Összefüggés mutatható ki a szív-érrendszeri állapot és a csonttörések megemelkedett kockázata között a menopauzát követő időszakban.

A prosztatarákban szenvedő férfiaknál alkalmazott androgéndeprivációs terápia (ADT) kardiovaszkuláris (CV) morbiditással jár, azonban ennek biológiai háttere még nem tisztázott. A legújabb vizsgálatok eredményei el­lentmondásosak a gonadotropin-felszabadító hormon (GnRH) agonisták és antagonisták CV-biztonságosságát illetően. A szerzők azt a hipotézist vizs­gálták, hogy a koszorúér-ateroszklerózis gyorsulása az ADT alkalmazásakor a GnRH-agonisták esetén jelentősebb, mint a GnRH-antagonisták esetében.

Már a napi sóbevitel kismértékű csökkentése is jelentős rizikócsökkentő tényező.

A kezelések hatásossága fokozható a lizoszómák és az SREBP‑1 nevű fehérje célzásával.

A SmokefreeTXT az édesanyák körében 3,9%-kal javította a leszokási arányt a kontrollhoz képest.