Magyarországon jelenleg körülbelül 1700 ajak- és szájpadhasadékos gyermeket és nagyságrendileg ugyanennyi felnőttet, azaz több mint 3000 embert érint ez az eltérés. Évente több mint 150 gyermek születik valamilyen hasadékkal, ami azt jelenti, hogy 1000 élve született gyermek közül kettőt érint a kórkép.

Maximális konzervatív kezelés ellenére súlyosbodó, előrehaladott álla­potú, nem rosszindulatú tüdőbetegségek esetén végső megoldásként tüdőtranszplantáció szóba jön, amennyiben a beteg még rehabilitálható állapotú, és a kivizsgálás során nem igazolódik transzplantációt kizáró ok. Cikkünkben a javallatokat és ellenjavallatokat, a peri- és posztoperatív gondozást, a kimenetelt és az eddigi hazai tapasztalatokat tekintjük át.

A vastagbéldaganatok jelentős társadalmi és gazdasági terhet jelentenek a fejlett országok számára. Elemzésünk célja a vastagbélszűrési pilot program minőségi indikátorainak és teljesítménymutatóinak bemutatása, értékelése. A vastagbélszűrési pilot program 2015-­ben zajlott a Csongrád megyei átlagos kockázatú, 50–69 éves lakosság bevonásával. A feldolgozott adatok az Országos Tisztifőorvosi Hivatal Országos Szűrési Rendszer Kommunikációs modulból származnak. 21,1%­-os behívási arány (22 130 fő) mellett 51,2%-­os megjelenési és 47,3%­-os részvételi arányt mértünk, a nők magasabb arányú részvételével (p<0,001). A részvételi arány jelentősen elmarad a kívánt 65%­-os szinttől. A nem negatív eredmények aránya (13,1%) meghaladja a nemzetközi referenciaértéket, a kolonoszkópos vizsgálat elfogadása (90,1%) eléri az elvárt szintet. Az elvégzett szűrővizsgálatok számához viszonyítva az adenómák 2,5%-­ot, a malignus elváltozások 0,3%­-ot tettek ki. Az eredményeink rámutattak a szűrési eredmények követésével, rögzítésével kapcsolatos hiányosságokra az OSZR rendszerében, valamint a háziorvos és a diagnosztikai laborok közötti kommunikáció hiányosságaira. Magy Onkol 63:125–132, 2019

Kulcsszavak: vastagbéldaganat, daganatszűrés, részvételi arány, pilot

A legtöbb kóros bőrelváltozást bőrbetegségek okozzák, ugyanakkor néha találkozhatunk nem primer bőrbetegségek bőrtüneteivel is. Némelyik ilyen tünet olyannyira jellegzetes, hogy lényegében diagnosztikai értékűnek tekinthető. Ez a cikk tíz ilyen, a mindennapi ellátás során előforduló bőrel­változással foglalkozik.

A szűrési tevékenység teljesítményének és eredményességének értékelése különösen fontos, a teljesítmény-ellenőrzésben alkalmazott mutatók biztosítják a szűrési program hatásának indirekt értékelését és a szűrési folyamat ellenőrzését. Elemzésünk célja a védőnői méhnyakszűrési pilotprogram minőségi indikátorainak és teljesítménymutatóinak értékelése. Az elemzés az Országos Tisztifőorvosi Hivatal Országos Szűrési Rendszer Kommunikációs modulból lekérdezett adatait tartalmazza. A vizsgálati időszakban (2013. október–2015. szeptember 15.) meghatározásra kerültek a 25–65 év közötti nők védőnői méhnyakszűrésen való részvételi mutatói, valamint a humán papillómavírus (HPV) és a cervikális intraepiteliális neoplázia előfordulási arányai. A szűrési időszakban a behívási arány országosan 32,45%, a compliance 8,26% volt. A pozitív eredmény előfordulása országosan 1,85%, a legmagasabb érték (7,24%) Hajdú-Bihar megyében mérhető. HPV-fertőzés 113 esetben (0,45%) volt kimutatható országosan, a HPV-prevalencia 37,44/100 000 fő. A nők részvételi hajlandósága a számított mutatók eredményeit tekintve alacsony, ennek emelése a megbetegedésből eredő halálozások eredményes csökkenthetősége érdekében továbbra is kiemelt népegészségügyi feladat. Magy Onkol 61:361–367, 2017

Kulcsszavak: védőnő, méhnyakszűrés, méhnyakrák, HPV-prevalencia, részvételi arány

Az onkoplasztikus sebészi technikák látszanak először alkalmasnak arra, hogy évtizedes célokat megvalósítva a tumor radikális eltávolítása mellett kozmetikailag értékes emlőt őrizzenek meg. A jelen vizsgálat célja a hagyományos (BCS), illetve onkoplasztikus (OPS) emlőmegtartó műtétek klinikopatológiai összehasonlítása, kiegészítve a betegek szubjektív kozmetikai és életminőség értékelésével, magyar beteganyagon először. A vizsgálat korai emlőrákoknál egy sebész által végzett 60 emelt szintű onkoplasztikus és 60 hagyományos emlőmegtartó műtéttel kezelt eset retrospektív klinikopatológiai adatfeldolgozását, valamint az adjuváns radioterápiát követően a betegek szubjektív kozmetikai és életminőség felmérését (EORTC BR23) végezte. Az eredmények összehasonlítása statisztikai módszerekkel történt. A két csoportban az életkor, a tumorok elhelyezkedése, az emlők mérete, az axilláris műtétek típusa (őrszemnyirokcsomó-biopszia vs. axilláris lymphadenectomia), a grade, a receptorstátusz érdemben nem tért el. Az OPS csoportban szignifikánsan nagyobb volt a tumorméret (p=0,0009), több volt a kvadrantektómia (p=0,0032), gyakoribb volt a regionális nyirokcsomóáttét (p=0,0043) és az adjuváns kemoterápia (p=0,0122). Az OPS csoportban a műtéti idő hosszabb (p<0,001), a specimen tömege nagyobb (p=0,0308), a mikroszkóposan pozitív szél és emiatt a komplettáló műtétek aránya (p=0,0306) szignifikánsan kisebb volt, mint a BCS csoportban. Nem volt különbség a két csoport között a szövődmények arányában és az adjuváns kezelés megkezdéséig eltelt időben. A kozmetikai eredmény az OPS csoportban egyértelműen jobb volt (p<0,001), kevesebb volt a kar- és váll- (p=0,0399), illetve az adott oldali mellkasfali fájdalom (p=0,0304) és jobb volt az operált oldali felső végtag mozgása (p=0,006). Az OPS csoport rövid átlagos utánkövetési ideje (BCS átlag 32,2 hónap vs. OPS átlag 8,7 hónap) nem tette lehetővé az onkológiai végpontok érdemi megítélését. Az onkoplasztikus műtétek a hagyományos emlőmegtartó sebészethez képest, bár hosszabb műtéti idővel, de nagyobb tumoroknál is lehetőséget adnak a mikroszkóposan radikális daganateltávolításra, valódi kvadrantektómiákra, magasabb szövődményarány nélkül, nem késleltetve az adjuváns kezeléseket, nem fokozva ezzel az onkológiai kockázatot. Emellett az OPS műtétek jobb kozmetikai eredményt és magasabb betegelégedettséget biztosítanak, mint a hagyományos BCS műtétek. Az OPS műtétekkel elérhető helyi daganatmentesség pontos megítéléséhez nagyobb esetszám és hosszabb utánkövetési idő szükséges. Magyar Onkológia 58:116–127, 2014

Kulcsszavak: onkoplasztikus sebészet, emlőmegtartó műtét, emlőrák

Kutatásunkban egy átfogó, az egészségmagatartás, az életvezetés, a lelki működés több síkján ható komplex pszichoszociális intervenciós program hatékonyságát vizsgáltuk emlődaganatos nők körében. Általános célkitűzésünk a megküzdés, a kognitív-érzelmi feldolgozás elősegítése, az életminőség javítása, a remissziók esélyének csökkentése, a lelki és spirituális növekedés támogatása volt. Kutatásunkat Budapesten, az Országos Onkológiai Intézet Radiológiai Diagnosztikai Osztályán végeztük, 173 malignus emlődaganattal (C50) kezelt nőbeteg részvételével (kísérleti csoport: n=86, kontroll csoport: n=87). A kísérleti csoportból 34 személy vett részt a komplex intervenciós programban. Két mérést végeztünk: a program előtt és a program befejezése után. Mérőeszközök: Beck depresszió kérdőív rövidített változata, életminőség kérdőív (EORTC QLQ-C30, QLQ-BR23), Spielberger-féle vonás szorongás kérdőív (STAI-T), betegségkogníció kérdőív (IPQ-R), poszttraumás növekedés kérdőív, előnytalálás kérdőív. Varianciaanalízist, khi-négyzet-próbát és Fisher exact próbát alkalmaztunk. A kísérleti programban részt vett személyeknél szignifikáns pozitív változás jött létre a kontroll csoporthoz képest: a szorongás F (1, 65)=6,021, p=0,017; a depresszió F(1, 72)=4,347, p=0,041 csökkenése, a személyes kontroll megélése F(1, 69) = 7,346, p=0,008; az EORTC általános egészség/életminőség alskála F(1, 78)=7,531, p=0,008; az EORTC fizikai-testi működés F(1, 78)=4,874, p=0,014; az EORTC kimerültség tünete F(1, 78)=15,060, p=0,000; a BR23 testkép F(1, 79)=8,828, p=0,004; a BR23 kar-tünetek F(1, 78)=7,229, p=0,009; az előnytalálás F(1, 80)=21,171, p=0,000, és a poszttraumás növekedés F(1, 31)=24,186, p=0,000) területén. A program hatékonynak bizonyult, szélesebb körű alkalmazását javasoljuk. Magyar Onkológia 56:247–257, 2012

Kulcsszavak: emlődaganat, életminőség, megküzdés, komplex pszichoszociális intervenció, poszttraumás növekedés

Tanulmányunk célja a gyermekkori osteosarcoma hosszú távú kimenetelének és prognosztikai tényezőinek felmérése volt. A II. sz. Gyermekgyógyászati Klinikán 1988 és 2006 között diagnosztizált 122 osteosarcomás gyermek (65 fiú, 57 lány, átlagéletkor 13,8±3,6 év) kórlapját néztük át, akiket műtéttel és polikemoterápiával kezeltünk. Vizsgáltuk az általános- (OS) és eseménymentes túlélést (EFS). Elemeztük az eredményeket a betegség kiterjedése, az életkor, a nem, a műtét típusa, a lokalizáció, diagnózis ideje, a szövettani altípus és a kemoterápiára adott válasz szerint. Az 5 éves OS 68%, az 5 éves EFS 61,5% volt. A metasztázis nélküli betegcsoport OS-e 79%, míg korai metasztázis esetén az OS 17% volt. Nem volt szignifikáns különbség az amputáción (n=30) és a végtagmegtartó műtéten átesett betegek túlélése között (n=82), míg radikális műtét nélkül minden beteget elveszítettünk. Nem volt prognosztikai jelentősége a betegek nemének és a tumor szövettani besorolásának. A végtagi tumorban szenvedő betegek túlélése szignifikánsan jobbnak bizonyult, mint törzsi lokalizáció esetén (p=0,013). A neoadjuváns kemoterápiára adott rossz szövettani válasz (túlélő tumorsejtek aránya >10%) alacsonyabb túléléssel járt (p=0,018). A 14 évnél fiatalabb betegek esetén az EFS magasabb volt, mint 14 évnél idősebbek esetén (p=0,008). Eredményeink azt mutatják, hogy a fiatalabb életkorban végtagmegtartó műtéttel és kemoterápiával kezelt, végtagra lokalizálódott, áttét nélküli osteosarcomás betegek túlélési esélyei kiválóak. Magyar Onkológia 56:30–37, 2012

Kulcsszavak: osteosarcoma, gyermekonkológia, kemoterápia, prognózis, túlélés

A gyermekvédelem nem pusztán morális, hanem jogi kötelezettség is – fogalmazott legutóbbi jelentésében az állampolgári jogok országgyűlési biztosa.