Olaparibbal kombinálva mutatott jó eredményeket az Apt1 kódnevű rövid nukleinsavszekvencia.

Sikerült felfedni azt az útvonalat, amely lehetővé teszi a BRCA2-mutáns tumorok számára a DNS-javítás helyreállítását.

Az emlődaganatok sebészi kezelése folyamatos változáson megy keresztül, előtérbe helyezve az egyre kevésbé radikális megoldásokat, valamint az onkoplasztikai technikákat a jobb gyógyulási és esztétikai eredmények reményében. Az alábbiakban a IV. Emlőrák Konszenzus Konferencia leg­frissebb nemzetközi tanulmányokra és szakértői javaslatokra alapozott, az emlőrák sebészi kezelésével kapcsolatos ajánlásai olvashatók.

A képalkotó vizsgálatoknál fél évvel hamarabb képes előre jelezni az emlőrák kialakulását a szoptatós anyukák anyateje.

Az újgenerációs szekvenálás sok gén egyidejű elemzésére alkalmas, modern diagnosztikai módszer, amellyel mind a csíravonalban jelen lévő mutáci­ók, mind a daganatsejtek szomatikus mutációi jobban követhetők. Szé­lesebb körű alkalmazása rávilágít az egyéni genetikai variabilitás tényle­ges mértékére. Fontos szerephez jutott például a daganatos betegségek, a neurodegeneratív és a neuromuszkuláris betegségek vizsgálatában, további fontos indikációs területei a farmakogenetika és a noninvazív prenatális diagnosztika. A rohamosan bővülő genetikai információk bir­tokában ideje módosítanunk a genetikai tanácsadás irányát.

A molekuláris daganatdiagnosztika és -terápia az elmúlt években rohamos fejlődésen ment keresztül: ismeretanyagunk bővülése mellett technológiai szinten is hatalmas vívmányokra tettünk szert, melyek a standard klinikai gyakorlatba is számos változást hoztak. 

A petefészekrák ritka, magas mortalitású daganat. A kórkép kialakulásával kapcsolatos ismeretek az ezredforduló óta jelentősen megváltoztak, és az azonosított genetikai, reprodukciós és hormonális faktorok lehetőséget teremtenek személyre szabott kockázatbecslő modellek alkalmazására, illetve akár megelőző rizikócsökkentő műtét elvégzésére.

A mitokondriális betegségek a leggyakoribb metabolikus betegségek. A pri­mer mitokondriális betegségek hátterében a mitokondrium örökletes funk­ciózavara áll, mely kialakulhat a mitokondriális DNS, illetve a mitokondrium működéséhez szükséges kb. 1200 nukleáris gén működési zavara következ­tében. Általában a klinikai kép multiszisztémás érintettséget jelez. A klinikai tünetek kb. 50%-ban már kisgyermekkorban jelentkeznek, de nem ritkák a fiatal felnőttkorban kezdődő variánsok sem. Jelenleg mutációspecifikus terápia nem létezik; az energiaháztartást támogató, a mitokondriális bio­genezist serkentő, a reaktív oxigéngyökök kártékony hatását kivédő, az autofágiát és az apoptózist gátló ún. mitokondriális koktélt és aerob tré­ninget javaslunk a betegek számára.

A petefészekrákos betegek kezelésében komoly haladás történt, azonban az esetek jelentős részében a folyamat kiújul és ezért újabb kezelések kutatása időszerű feladat. Az olaparib az első engedélyezett PARP inhibitor Európában és az Egyesült Államokban, az eredmények bizonyították klinikai hatékonyságát a recidiváló platina érzékeny petefészekrákok fenntartó kezelésében az elsődleges és a másodlagos kiújulás miatti ismételt kezelések időpontjának későbbre tolódásában. A vizsgálatok eredményei szerint a PARP inhibitorok alkalmazása a legjobb eredményeket a BRCA mutációt mutató recidiváló petefészekrákos esetekben érhető el.

Célkitűzés
A vizsgálatban a BRCAness génexpressziós profilt kívántuk meghatározni, amely összefüggést mutat a kemoterápiás válasszal és a betegség kimenetelével epithelialis petefészekrákban(EOC, epithelial ovarian cancer).

Módszerek
A BRCAness profil kialakítására egy nyilvánosan hozzáférhető microarray adatállományt használtunk, amely 61 olyan, EOC-ben szenvedő beteget tartalmazott, akik sporadikus betegségben szenvedtek, vagy BRCA1/2 csíravonal (germinális) mutáció igazolódott náluk. Hat, BRCA-csíravonal mutációt hordozó beteg platinaérzékeny és platinarezisztens tumorbiopsziás mintáiban megvizsgáltuk, hogy a profil kapcsolatban áll-e a platina iránti érzékenységgel. Capan-1 sejtvonalklónokban elemeztük, hogy a profil összefüggést mutat-e a poli(ADP-ribóz) polimeráz (PARP) gátlók iránti érzékenységgel és a sugárzás okozta RAD51 fókuszképződéssel (amely a homológ rekombináció helyettesítő paramétere). A BRCAness profilt egy 70 betegből álló, sporadikus betegség tekintetében „feldúsított” csoportban validáltuk, és megvizsgáltuk, hogy kapcsolatban áll-e a kimenetellel.

Eredmények
A BRCAness profil 10-ből 8 tumormintán pontosan előrejelezte a platina iránti érzékenységetés mutációs státust, és mind a négy Capan-1 klónban megkülönböztette a PARP-gátló iránti érzékenységet és rezisztenciát. A 70, sporadikus EOC-ben szenvedő betegből álló csoportbana BRCA-szerű (BL, BRCA-like) profillal rendelkező betegek betegségmentes túlélése (34 hónap vs. 15 hónap; log-rank p = 0,013) és teljes túlélése (72 hónap vs. 41 hónap; logrankp = 0,006) jobb volt, mint a nem BRCA-szerű (NBL, non-BRCA-like) profillal rendelkező betegeké. A BRCAness profil független prognosztikai értéke a többváltozós elemzésben is megmaradt, amelyben más ismert klinikai kórjóslati tényezőket is figyelembe vettünk.

Következtetés
A BRCAness profil a platina és a PARP-gátlók iránti érzékenységgel korrelál, és elkülöníti a sporadikus EOC-ben szenvedő betegek egy olyan alcsoportját, akiknél jobb kimenetel várható. Indokolt a profil további vizsgálata, amely prediktív eszközként használható sporadikus EOC-ben.