Brit kutatók szerint a PANK4 fehérje kiiktatásával megelőzhető vagy gyengíthető glioblasztómaában a TMZ-kezeléssel szemben kialakuló rezisztencia.

Célkitűzés
Ebben a több központ bevonásával lefolytatott nyílt, prospektív, egykarú II. fázisú vizsgálatban újonnan diagnosztizált glioblastoma (GBM, glioblastoma) kezelése során a bevacizumab (BV) adását irradiációs kezeléssel (RT, radiation therapy) és temozolomiddal (TMZ) kombináltuk. A célkitűzésünk a terápiás kombináció hatásosságának és mellékhatásainak meghatározása volt.

Betegek és módszerek
Hetven olyan beteget vontunk be a vizsgálatba 2006 augusztusa és 2008 novembere között, akiknél újonnan diagnosztizáltak GBM-et. A betegek a műtét után 3–6 héten belüla szokásos módon sugárkezelésben részesültek, az RT mellett pedig naponként TMZ-t és kéthetenként BV-t kaptak. Az RT befejezése után a betegek négyhetenként 5 napon át TMZ-t, illetve továbbra is kéthetente BV-t kaptak. Az MGMT promotermetilációját a betegekből vett daganatos szöveteken határoztuk meg. Kontrollcsoportként a University of California, Los Angeles/Kaiser Permanente Los Angeles (KPLA) intézetekben újonnan diagnosztizált GBM miatt első vonalbeli kezelésként RT-ben és TMZ-adásban részesült betegekből álló kohorszot használtunk, amelynek tagjai BV-t többnyire csak a betegség kiújulása után kaphattak.

Eredmények
A vizsgálati csoport teljes túlélése (OS, overall survival) 19,6 hónap, progressziómentes túlélése (PFS, progression-free survival) 13,6 hónap volt, míg a University of California, Los Angeles/KPLA kontrollkohorsz esetében az OS 21,1 hónapnak, a PFS 7,6 hónapnak adódott. A European Organisation for Research and Treatment of Cancer-National Cancer Institute of Canada kohorsz esetében az OS 14,6 hónap, a PFS 6,9 hónap volt. A vizsgálati csoportban az MGMT promotermetilációja esetén hosszabbnak bizonyult az OS és a PFS. Az összehasonlító alcsoportelemzés azt mutatta, hogy a kedvezőtlen prognózisú (a recursivepartitioning analízis kapcsán V/VI. osztályba sorolt) betegeknél a kezelés korai szakaszában előnyös a BV első vonalbeli alkalmazása. Vizsgálatunkban az RT/TMZ kombinációnak tulajdonítható toxicitás hasonló volt; az ezen túl jelentkező mellékhatások megfeleltek az egyéb BV-vizsgálatok során jelentett mellékhatásoknak.

Következtetések
Az University of California, Los Angeles/KPLA kontrollcsoporttal összehasonlítva az RT alatt és után BV-vel és TMZ-vel kezelt betegeknél a PFS javult, míg az OS nem. További vizsgálatokra van szükség annak meghatározására, hogy az első vonalbeli kezelésként adott BV mellett jobb-e a túlélés, mint a betegség kiújulásakor adott BV mellett.